2019.10.14
Megnéztük Hobo Hé, Magyar Joe-estjét
„Így fogadott engem az új Magyarország”
A közösségivé növő személyes traumák krónikása, a „viharban születtem, jó időre várok”, „vesztes lettem, hiába győztem” rendszerektől független tapasztalatát fogalmazza meg, dörmögi el, vállaltan korszerűtlenül (de annál rosszabb ez a kornak) és néha, bizony, modorosan, de ez ő, ezzel a dörmögő modorossággal is az elmúlt évtizedek nemcsak magyar rockzenéjének, de magyar önismeretének is fontos figurája, akit ekképpen lehet szeretni vagy egyáltalán nem szeretni.
Én szeretem.
Fotó: Eöri Szabó Zsolt/Nemzeti Színház
A lemezként és előadásként tavaly debütált, most Kolozsváron is bemutatott Hé, Magyar Joe egyszerre illeszkedik a magyar közállapotokat boncolgató, társadalomkritikus zenei látleletek és a nagy elődök (Viszockij, Jim Morrison, Bob Dylan és mások) előtt tisztelgő ommázs-albumok közé: Hobo gondolt egyet, és egyik nagy kedvencét, a Jimi Hendrix által „diadalra vitt” Hey, Joe című klasszikus blues alaptémáját a közelmúlt és a jelen magyar viszonyainak kontextusába helyezte.