HÍREK

Karácsonyi

Hírlevél

Kedves Barátaim, kedves Érdeklődők!

Egy újabb év elteltével ismét szeretném megköszönni bámulatos és kitartó figyelmüket. Mivel mindig a hétköznapok embere voltam, számomra összefolytak a koncertek, a színházi és előadóestek, az utazások, a próbák, az irtózatos mennyiségű írott anyagok bemagolása és újratanulása, a szövegírói küzdelmek, a Dylan album és a Hé, magyar Joe! próbái és felvételei. (Akkor lássak stúdiót, amikor a hátam közepét.)
Látják, nyafogok, miközben az utolsó négy évtized ugyanilyen volt. Persze, ha nem lenne közönség, nem nyafognék, ugyanis, - mint tudjuk - ha az ember egyedül van, sohasem sajnálja magát. 
Bár a dupla album nemrég megjelent, még nem volt bátorságom meghallgatni. Ugyanis a lemezbemutató koncert és a Nemzeti Színházban eddig lejátszott négy előadás úgy sikerült, hogy félek, megint igazolódik az a teóriám, miszerint élőben minden jobb, mint a felvételen.
Nem szoktam elemezni a dolgaimat, most azonban szeretném figyelmükbe ajánlani életem legszebb sorait: „A szomszéd cellában ül egy bizonyos Dukát, aki megreszelte a bankvezér hugát…” 
A márciusi Aréna koncert reklámja miatt több interjút kellett és kell adnom, úgyhogy ne szidjanak, ha legközelebb Naszály György sajtómunkatársam jóvoltából a „Magyar Macskák Magazinjában” és a „Medvék a múltban és a mában” természet- és vadállatvédő Natgeo csatornán is találkozhatnak velem. Ne zavarja meg Önöket, hogy minden második kérdés a néhai apámmal való viszonyomra vonatkozik és az sem, hogy mindkét oldalról gyaláznak. Az sem érdekes, hogy én miket hablatyolok össze. Egyetlen dolog számít, az, hogy mit tettem és teszek. 
Csak mélyen meghajolva tudok tisztelegni Jimi Hendrix emléke előtt, aki 1966-ban felfedezte és kiadta a „Hey Joe” amerikai balladát, amely e munkánk origója.