HÍREK

Novemberi

Hírlevél

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

 

Visszatértem őszi harmadik határontúli turnémról. Október 11. és 13. között a „Hé, magyar Joe” Nemzeti Színházi kamaradarabomat játszottam Aradon, Nagyváradon és Kolozsvárott, több, mint 1000 néző előtt.  

 

November elején zenekarommal a 27. Marosvásárhelyi Nemzetközi Rövidfilm fesztiválon léptünk fel kétszer . A „Hobo Woodstockja” és „Az, ami az Arénából kimaradt” műsorokat játszottuk a két este, több, mint ötszázas teltházak előtt.

 

Végül tegnapelőtt fejeztem be egy hármas Ady-est sorozatot, melynek helyszínei Székelyudvarhely, Gyergyószentmiklós és Csíkszereda voltak. A látogatottság meghaladta a 750 főt. Két helyen annyian voltak, hogy nem fértek el a teremben.

 

Hétfőn utazom Brüsszelbe, ahol kedden az EU Kárpátaljai Napján a Nemzeti Színház előadását ”A Gulag virágai” művemet játszom Rácz Józseffel.

 

21. és 25. között, négy nap alatt öt fellépésem lesz, Sopronban, a Muzikumban Újpalotán, a Trefort Gimnáziumban és a Nemzetiben. Játszom bluest, Adyt, József Attilát és a Hármasoltárt.  Ez nagyszerűnek tűnik, ám az ezekhez kapcsolódó napi többórás gyakorlás már nem lesz könnyű feladat. (Tudják, hajlott korom, stb…De ne sajnáljuk magunkat, ám bár az önsajnálat nagyszerű dolog, ha van  hozzá közönség. Mikor egyedül vagyok, nem szoktam sajnálni magamat, mert nincs kinek.)

 

Túl vagyok az idei századik előadáson és idén még 13 vár rám. (Egyet lemondtak, 120-at nem. Nem rosssz arány, ugye?) Tegnap pedig,  Erdélyből visszatérve 5 jövő évre vonatkozó felkérés várt a levelező fiókomban. 

 

„Hobo ’75” cím alatt tavasszal országos turnéra indulok a zenekarral és lehet, hogy a határon túlra is eljutunk 8-10 helyre.

 

A sajnos közeledőben lévő, 75. születésnapi koncertem pedig a Papp László Arénában lesz valamikor, 2020-ban.

 

Más.

Befejeződtek az 1982-ben betiltott, az azóta elhunyt Eőrsi István verseit tartalmazó, „Növekszik a csapat” lemez próbái, amit még idén rögzítünk.

Mártha István írta annak idején a zenéket. Jó kis feljelentéseket írtak az előadásokról, ezekhez mostanában jutottam hozzá.

 

Az ide kapcsolódó darabot most írom „31 dosszié” cím alatt, a Történeti Hivataltól nemrég megkapott 282 oldalas anyag alapján. Ezek letartóztatási, házkutatási és kihallgatási jegyzőkönyveket, valamin besúgói jelentéseket tartalmaznak az 1963-1989 közötti időkből. Mivel néhány novellámat és versemet is elkobozták - mint például az Arénában bemutatott „Petőfi oratóriumot”,  - a betiltott dalokkal - „Moszkva tér blues”, a „Kopaszkutya lemez”, a „Bevonuló baka blues, stb… - három síkban lehet menni. Hiteles dokumentumok, irodalmi és zenei anyagok állnak rendelkezésre a darabhoz.

Ezeket kellene valahogy összekapcsolni és „dramatizálni”, vagy mi?

 

Mielőtt valaki ezt dicsekvésnek tulajdonítaná, szeretném megjegyezni, hogy nem nagy öröm, ha az ember 30 év késéssel szembesül azzal, hogy annak idején, 26 éven keresztül mi történt, kik és mit jelentettek róla és hogyan próbálták kicsinálni. Hozzá tenném, hogy a birtokomba került anyag háromnegyed része spiclik jelentéséből áll, ami NEM ÜLDÖZÉST, hanem CSAK MEGFIGYELÉST jelent!!!

Nekem 6 saját albumom jelent meg 1989-ig és csak két lemezre valót tiltottak be. Ez nem üldözés. A Kexnek, vagy a Syriusnak egy sem lehetett.

 

Jónéhány önmagát vátesznek tartó előadó jajgatott, hogy őt megfigyelték. És akkor mi van? Ebben az országban évtizedeken át mindenkit megfigyeltek, még  apámat is, pedig ő vezető kommunista volt. Ám betiltott lemezek - a mieinket kivéve -  nem nagyon kerültek elő 1990 óta. 

 

A kilencvenes évek elején megkértem Kenedi János történészt, hogy nézzen utána, volt-e valaki besúgó a Hobo Blues Band-ben? A nemleges válasz megnyugtatott és ez volt az oka, hogy három évtized alatt nem kértem ki a velem foglalkozó dokumentumokat a Történeti Hivataltól.

 

Végezetül elmondanám,  utólag sem kellemes a mocsokban járni. Fel lehetne fogni úgy is, hogy mennyire be voltak szarva mindentől, így tőlem is. De amikor az embernek hajnal fél ötkor szétdúlják a lakását, majd beviszik a Gyorskocsi utcai börtönbe, vagy a zsaruk egyszer a közönséget verik el a koncerten, majd egy másik buli után engem, ami így bármilyen hősiesnek is hangzik, - tudják, szovjet partizánfilmeken nőttem fel - ám azt elviselni, hogy piszkoskörmű ujjak turkálnak a holmimban, meg börtönnel fenyegetnek a kihallgatásokon, hogy lehallgatják a vonalas telefonomat, felbontják a nyugatra írott leveleimet és azok tartalmát a hazaárulást bizonyítandó, vádiratba foglalják, nagyon pocsék dolog.  

 

Akkor még csak besúgók voltak, aztán mára átvették a netpatkány kommentelők a helyüket. A helyzet nem változott, csak most álnevek alatt nyilvános a gyalázkodás.

 

Most vissza az elejére. 

A turnézás, a színházi és zenei próbák mellett folynak a március végi „Viharban születtem” koncert felvételeinek utómunkálatai, amelyek egy DVD-t és két CD-t tartalmazó könyvben - amit én írok - kapnak majd helyet.

 

Hosszú évek után ismét lesz videoklipünk, amit már fel is vettünk élőben (!)  „Az új Magyarország” című dalból.

 

Ja, és Egonnal természetesen nyomunk egy újabb „Hobo karácsonyt” a Barba Negra Clubban, december 26.-án.

 

E kis levél végén ismételten felhívom a figyelmüket, hogy ne dőljenek be senkinek, még nekem sem. Nem az a fontos, amit ír, vagy mond az ember, hanem az amit csinál.

 

Tisztelettel üdvözöl mindenkit 

Hobo