2019.12.07
Boldog születésnapot
Tom Waits
Ismét fejet hajtok Tom Waits előtt, aki már a hetvenes években széttaposta a lelkemet a "Down town train-nel" és a "Waltzing Matildával", nem beszélve azokról, amelyek utána jöttek és azóta is jönnek. ("Hold on", vagy a "Road to peace" és így tovább.)
Egyszerűen és a szó szoros értelmében példátlan, követhetetlen és utánozhatatlan az, ahogyan irtózatos energiával megtölti dalait, melyek szövegei egybeforrnak a zenéivel. Egy olyan egyszerű dal, mint a "Jersey girl", akárhányszor hallgatom - mint most is, ismétlőre állított lejátszóval - újra és újra kisöpör minden más érzelmet belőlem és csavargatja a torkomat.
Lenyűgözőek a szövegei, amelyek egyszerű emberekről egyszerű embereknek szólnak, reagálnak a világra, vagy elmélyülnek szeretetet, vagy annak hiánya teremtette állapotba. Érezni, hogy ő nem igyekszik, nem próbálja állandóan a "legjobbat" kihozni magából, hanem egyszerűen ilyen. Nem lehet semmilyen zenei irányzatba besorolni, hiába igyekeznek itthon az "underground", vagy az "alternatív" címkét rá ragasztani.
A történei és azok előadásai, nem beszélve a zenei kíséretről, teljesen egyediek.
Bizonyos dalai olyan hatással voltak rám, hogy a nyolcvanas évek közepén elkezdtem magyarul játszani őket. Úgy gondolom, hogy az akkori "kulturális és nyelvi bezártság" miatt nem volt hiábavaló lefordítani és előadni őket. Sőt, azt mondhatom, hogy a magyar közönség - nem az értelmiség - elfogadta őket.
Külön tisztesség, hogy a fordításokhoz személyesen tőle kaptam engedélyt és kérte, hogy a "Hold on" fordítása ne "harcolj", hanem "tarts ki " legyen, ami magyarul énekelve elég pocsékul hangzik. De más baja nem volt.
Legalább 80 CD-m van tőle, mert egy óriási rajongója a sajátjait mindig lemásolja nekem. Nagy fájdalmam, hogy élőben nem láthattam.
Hobo