Szövegek - A

A blues kémiája A vadállatok tánca
A blues nyomában A vadászok bevonulása és az ünnepség kezdete
A bolond levele a kisfiúnak A vadászok gyülekezője
A bosszú angyala A vadászok kara
A cirkusz megy tovább A vadászok kivonulása
A csavargók könyve A vadember sírverse
A dublini úton (Rocky Road to Dublin) A vadőr vallomása
A farkasok dala A vak zenészek kara lassan lépked a fűben
A fattyú reménytelen szerelme és halála A városlakó üzenete
A félelem árnyéka A vég
A felszarvazottak balladája A vendégsereg tánca
A három testőr D’Artagnan ellen A vészbanyák dala
A ház A zenének vége
A háziállatok himnusza A zsákmány terítéken, szépen elrendezve
A hetedik Adj menedéket
A híres vándor (The Rambler From Clare) Adjatok a kutyának húst
A hitetlenek dala Ahogy felszáradnak a könnyek
A jó zsaru balladája Alabama Song
A jövő záloga, azaz a vadászat alapelvei Alkony a Dráá folyónál
A kerítés mögött fegyveresek fáklyával Álom
A kései apaság gyönyörűséges illúziója Álom, puha német ágyban
A királyfi vágtat a réten Amerika az enyém
A kis vörös kakas Amerikai ima
A kutyák dala Apák rock and rollja
A lakoma Apró képek balladája
A láthatatlan légió Ars Bluesica
A látogató Az a fekete madár
A legnagyobb fiú legkisebb fia Az áldozatok áriája
A másik oldalra törjünk át Az ártatlanság kísértése
A medve halála Az én cigánydalom
A nagyvárosokat Az én Hamletem
A napra várva Az idegen földön
A nyúl felszólalása a vadászat túlélésének hét lehetséges módozatáról Az idő
A pályaudvar Az orgia
A pofátlan pojáca könnyfacsaró ajánlkozása az utókornak Az öreg hippy balladája
A remete története Az út vadabb felén
A ripacsok bevonulása Az utolsó HÉV
A szabadság angyala táncol Az utolsó medve
A szabadság töredéke Az üldözés rövid, de véres
A szeánsz  
A szegény árva dala az anyai szeretetről  
A szökevények hajója  
A tigris és a medve utolsó találkozása  
A trentoni kislányok (The young girls of Trenton)  
A tüzes angyal  

A blues kémiája

2008 Apák rock and rollja

Micsoda órák voltak
A zene átvilágította az időt
Harminc év három és fél óra alatt

Kilépni a hétköznapok gyönyörűséges igájából
Bömbölni az öröm börtönében
Legyőzni az önfegyelem szigorát
Hagyni hogy a dolgok maguktól menjenek
Odaadni magad félelem nélkül ilyen idők után

A zene győzelme
A férfiaké akik megszülték akik nevelték
Akik vigyáztak rá akik elhagyták
És akik visszatértek hozzá hogy meghajtsák fejüket
Belevessék lelküket
Teljesen és talán utóljára

Belenézni a barát szemébe
Akit rég elhagytál de hűséges maradt és most veled örül
Elfogadni és megbocsátani a másiknak
Aki annyi bűnt elkövetett aki a szemedbe hazudott aki kinevetett
Aki meglopott aki megcsalt aki elárult
Aki még a színpadon is számol és majd holnap megzsarol
Akit néha megöltél volna
Mert az nem baj hogy nem értett
De az igen hogy nem érzett

És most elég egy akkord egy futam egy ütés a dobra
Sistereg a véred
Hallod  ahogy a társaid játszanak
A hangok elérik az embereket
Beindul a blues kémiája
Három nemzedék ugyanazt az oxigént szívja
Nincs fenn és nincs lenn
A tízezer szempár lángra lobbantja a színpadot

És a hátsó sorok mögül felszáll egy angyal
Megtörli szemed aztán a homlokod
És a füledbe súgja
Hidd el hogy igaz
Hazaértél


A blues nyomában

1990 Tábortűz mellett

Egy rossz magyar New York-ban
A Village-be tartottam.
Jól begombolkoztam,
Mert ez volt az első utam a szabad világban.
A Csavargók Királya
Hívott vacsorára,
Aztán levitt az utcára,
Ahol az élet épp olyan, mint egy korcsolyapálya,
Hippik, feministák, kokósok,
Spiclik, transzvesztiták, homokosok,
Punkok, anarchisták,
Használt nők és eszmék vására.

Az emberek köszöntek nekünk és csak lágy szellő fújt.
A Mester elj átszotta nekem a New York City Bluest.

Húsz óra a Greyhound Bus-ban.
Jimi Hendrix sírja felé húztam
És olyan ostobán bámultam,
Mert én voltam a buszon az egyetlen fehér.
Ady a szívemben,
Kerouac a kezemben,
Cseh Tamás a fülemben.
Féltem tőlük nagyon, bár tudnám, hogy miért?
Egy üveg került elém,
Mosolyogtak felém,
És végre így értettem meg én,
Hogy ezen a buszon csak az jár, aki igazán szegény.

Az ablakot zápor verte és a szél üvöltve fújt.
Hiányzott a bandám, a nőm és az ördög belém bújt.

Délen, New Orleans-ban,
A Preservation Hall-ban
Egy tízdollárost adtam
Egy vénséges vén fekete zenésznek.
Adott vagy hetven évet
Magából a zenének,
És nem értették a népek,
Hogy miért játszik még mindig?  Mondd, mi a fenének?
A játék neki már csak kényszer,
Hogy ehessen naponta kétszer
És ihasson is legalább négyszer.
Mert így van értelme csak az életének.

És lassan gyűlt a dollár, alig több, mint húsz.
Én sírva hallgattam végig a Basin Streeet Bluest.

Chicago városában
Egy szakadt blueskocsmában
Új barátra találtam,
Aki megmutatta nekem, hogy a blues még merre él.
Kedden, öt órakor
A Déli Oldalon,
A tikkasztó napon
Egy kokainárust fejbelőttek egy adag porért.
A por hófehér,
A flaszter csupa vér.
Az élet csak ennyit ér?
Nem tudom, de a világ nekem többé nem fekete-fehér.

Ittunk a kocsmában, aznap Sugar Blue fújt
Egy öreg balladát, a Kokain Bluest.


A bolond levele a kisfiúnak

1984 Vadászat

Kisfiam, azt hittem: ember vagyok.
De azt már nem, hogy az is maradok.
Fogadd hát úgy majd ezt a levelet,
Mint egy még emberi üzenetet.
Kérlek, ne ítélj könnyelműn felettem,
És őrizz meg gyönyörű szívedben!

Lehettem volna vadász, vagy hajtó
Én, a kiátkozott, megrögzött csavargó,
Ki azt hitte, ha úton van, szabad.
Eltapos a világ, ha útjában vagy!
Így lettem bolond.  Élni kell és lehet.
Bocsáss meg nekem, Isten Veled!


A bosszú angyala

1993 I Love You Budapest

Béla nem a Hyattben lakik
Kinéz a törött ablakon
Veri az apja ha felébred
Pornóképek a falakon
Hat öccse van, szőkék, barnák
És egy fekete, de nagyon

Verés közben nehéz a futás,
A szíj gyorsabb, mint a lába.
De bosszút áll majd, ha megnő
Laposan néz az apjára
És egy NATO katonabakancsban
Leköltözik az utcára

Tízéves múlt, még nem tud írni.
Nem tudja, szívjon, vagy egyen.
Nem arról álmodik, hogy mérnök,
Tengerész, vagy zenész legyen.
Várja, hogy felnőjön végre
És egy rugóskést vegyen.


A cirkusz megy tovább

1994 Csintalan lányok, rossz fiúk

Zampanót nem Fellini találta ki.
Ő csak meglátta lenn a manézsban.
Ott lakott valahol Rimini mellett.
Én más időben, más helyen voltam.
Törte a láncot és senkit sem bántott,
Csak egyszer vert el egy magyar Kovácsot,
Aki sóváran ölelte Gelsominát
Mikor sétálni vitte a pincsikutyát.

Bontják a sátrat, a cirkusz megy tovább.
Zampano magyarul mondja:
Meghalt a bohóc, holnap ki mesél nekünk?

Gelsomina kövér volt.  Cukrász az apja.
Csak a filmen lehetett néma árva.
Sztár akart lenni, nem csak a magyar hangja,
Évek óta az alkalmat várta.
Hát használta Zampanót ügyesen,
Havonta vele aludt kegyesen.
Utálta a cirkuszt és mert csak ők szerették,
Unta a bohócot, a láncost és a medvét.

Bontják a sátrat, a cirkusz megy tovább.
Zampano angolul mondja:
Meghalt a bohóc, holnap ki mesél nekünk?

Gelsomina ma Gizi és trafikosnő.
Bár római lett nyolcvannégyben,
Énekelt, de sajnos nem lett művésznő,
Mert fennakadt az első zacskó pénzen.
Zampano még erős, de alig van munkája.
Európa szabad, nincs szükség a láncra.
A műsorban most egy pincsi a legjobb szám.
Gizi, nem kell főznöd, csak jöjj vissza hozzám!

Bontják a sátrat, a cirkusz megy tovább.
Zampano németül mondja:
Meghalt a bohóc, holnap ki mesél nekünk?
Bontják a sátrat, a cirkusz megy tovább.
Zampano olaszul mondja:
Ciao, Frederico, holnap ki mesél nekünk?


A csavargók könyve

1988 Csavargók könyve

 


A dublini úton (Rocky Road to Dublin)

1998 A dublini úton

Július havában mentem el otthonról,
Búcsúzkodnom kellett asszonytól és lánytól,
Csókoltam anyámat, öleltem apámat,
Ittam egy utolsót, hagyjon el a bánat!
Tudtam, mennem kell. Futva mentem el,
Dombra-hegyre fel. Merre? Nem tudom,
Jöttek rossz manók, szellemek se jók,
Tolvajok, rablók a rossz dublini úton.
Az élet is szebb volna,
Dublin városát, ha elkerültem volna.

Elnyúltam egy este, nem tudtam aludni,
Reggel jó időben kellene indulni,
Ittam egyet még igen nagy bánatomban,
Ír ember, ha iszik, meggyógyul ott nyomban.
Néztem a sok lányt, mosolyogtak rám,
Mint az én drágám, nevetős kis húgom.
Úgy elfáradtam a sok munkában
És az ivásban a rossz dublini úton.
Az élet is szebb volna,
Dublin városát, ha elkerültem volna. 

Megérkeztem végre Dublinba, de kár,
Nem tudtam, hogy itt milyen módi jár,
Sétálgattam estig, mint a turisták,
Közben a csomagom valakik ellopták.
Elgondolkoztam, elbóbiskoltam,
Felordítottam, üres volt a botom,
Valaki kirabolt, ám senki sem szólt,
Zsandár egy sem volt a rossz dublini úton.
Az élet is szebb volna,
Dublin városát, ha elkerültem volna. 

Továbbálltam innen, engem úgysem várnak,
A rakpartra értem, hol a hajók állnak,
Szólt a kapitány: tűnjek el onnan,
Mielőtt elment, gyorsan felugrottam,
Előbb mókáztam, később horgásztam,
Végül rókáztam. Tudtam, meg nem úszom.
Csak nyögtem nagyon, nyöszörögtem vakon:
Bár lennék azon a rossz dublini úton.
Az élet is szebb volna,
Dublin városát, ha elkerültem volna. 

Kikötöttünk végre a nagy Liverpool-ban,
Bunkónak neveztek egy koszos lebujban,
Odavágtam volna, próbáltam megállni,
Mikor a hazámat kezdték gyalázni,
Csíptem, haraptam, löktem, forogtam,
Rúgtam, bokszoltam, forgott a botom,
Nem adtuk alább, pár haver beszállt,
Vívtuk a csatát, mint a rossz dublini úton.
Az élet is szebb volna,
Dublin városát, ha elkerültem volna.


A farkasok dala

2008 Bolondvadászat
Petőfi Sándor

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk:
Nincs egy bokor se’, hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kínoz kegyetlenül.

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor…
De szabadok vagyunk!


A fattyú reménytelen szerelme és halála

1984 Vadászat

Üvölt a szél és kacag a Hold.
Anyám egy hajtó asszonya volt,
Boszorkányszombaton ellovagolt.
Sosem tudom meg, apám ki volt?

Talán lehetett egy ifjú herceg,
Kinek az anyám csak egyszer kellett?
Német katona, orosz hadnagy,
Magyar őrmester? Mind itt voltak.

Maga az Ördög, vagy egy püspök?
Kocsis, kancellár, vagy az Elnök?
Részeges vadőr, rút kentaur?
Előkelő vendég, kövér nagyúr?

Szerelemgyermek -
dalolta az Anyám.
Nyomorult fattyú! -
üvöltöttek rám.

Disznókkal háltam, tyúkokkal keltem,
Csizmát pucoltam, ha adtak, ettem.
Nem hullott könnyem, tán nem is volt.
Nem vagyok élő, nem vagyok holt.

Púpos a hátam, megöl a tükör,
Bozont a hajam, nyavalya tör.
Szerelmes lettem Júliába.
Lomha lepke az erdész lánya.

Júlia fürdik, mint a hattyú,
Bokorból lesem én, a fattyú.
Sugaras szemét nem veti rám,
Nem vagyok Rómeó, az én hibám.

Nem messze tőlem avar zörög,
Valaki jajdul, vadkan hörög,
Vérben a herceg, vér a földön.
Gyilkosa keze még a tőrön.

Hátulról döf egy idegen úr,
Jéghideg vas a szívembe szúr.
Júlia fürdik, mint a hattyú.
Röhög a gyilkos: Dögölj meg, fattyú!


A félelem árnyéka

2002 Bakaballada

Várom a halált és igen, nagyon félek,
Csak már lenne vége ennek az egésznek,
Gyűlölöm magam és utálom a szagom,
Nagyon gyáva vagyok, tudom és nem tagadom.

A félelem árnyéka támad az éjben,
Lecsap rám a sunyi sötétségben,
A mellem nyög, nyüszít, a szívem felrobban,
A félelem itt guggol velem az árokban.

(Valami bogyó kéne, vagy egy kis pia,)
Pár deci kéne, vagy pár pirula,
Vér csöpög az orromból, a szájam lila,
Mocanni is félek, kúszni, menekülni,
Félek rágyújtani, beszélni, felülni.

Annyira félek, hogy nincs már önuralmam,
Némán megfulladok a saját mocskomban,
Izzadok, lihegek, a nyálam is csorog,
Agyamban egy állat bőg, okád és dobog.

Refrén:
Mi az ott a földön?
A félelem árnyéka.
A halál lüktetése,
Vagy a végzet játéka.


A felszarvazottak balladája

1984 Rossz vér

Nem voltam még húsz, midőn egy könnyű éjszakán,
Egy Fradi győzelem és öt konyak után
A lépcsőház aljában enyém lett a lány.
Reggel úgy éreztem, végre férfi lettem.
Mondtam az öcsémnek, milyen nagyot tettem.
Ünneplő ruhában a kocsmába siettem.

Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
a handlé, a szódás és a képkereskedő,
a házmester, a fia és a kéményseprő.

Pár hét múlva Margit látni akart ismét.
Nem nyúlhattam hozzá, becsukta a szemét,
Terhes maradt, mondta, kérjem meg a kezét.
Nemsokára eljött az esküvő napja.
Én álltam legelől, a hajam lenyalva,
Berúgtam jó hamar, csak legyek túl rajta.

Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
a handlé, a szódás és a képkereskedő,
a házmester, a fia és a kéményseprő.

Hozzájuk költöztünk a mosókonyhába.
Két helyen melóztam, kell a pénz lakásra,
Holnap itt a gyerek,  nem jut idő másra.
Nem volt szabadságom soha a seregben.
Hittem az asszonynak, mint a vezércikkben,
De valahogy mégis megint apa lettem.

Ott volt a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
a handlé, a szódás és a képkereskedő,
a házmester, a fia és a kéményseprő.

Eljött a február és fiam született.
Nyitva állt az ajtónk, bárki bejöhetett,
Leülhetett közénk, ihatott-ehetett.
Ülök a kocsmában.  Hogy szállnak az évek!
Dolgozom, vedelek, örülök, hogy élek.
Megtűrnek zárásig.  Hazamenni félek.

Hátha ott van a postás, a rendőr, a villanyszerelő,
a szomszéd, a gázos és a díjbeszedő,
a handlé, a szódás és a képkereskedő,
a házmester, a fia és a kéményseprő.


A három testőr D’Artagnan ellen

1994 Csintalan lányok, rossz fiúk

Athos, Porthos, Aramis bajban van.
De hol van D'Artagnan?
Uraim, hagyjuk a dumát!
Olvasta valaki Dumast?

Itt állunk hárman, a három testőr
Századok múlva
És nevünket senki sem tudja,
De azt mindenki fújja: D'Artagnan!

D'Artagnan - akivel vívtál.
D'Artagnan - lett a filmsztár.
D'Artagnan - legyen elég!
A három testőr ne legyen négy!

Van arra nálam néhány dukát,
Hogy Richelieu húgát
Nyomkodja serényen.
Kis hazug, ez nincs is a regényben.

Jó tollú gyerek ez az Aramis.
Hébe-hóba használom is.
Írásban ugyan erényes,
De kivont karddal életveszélyes.

D'Artagnan - vidéki bunkó!
D'Artagnan - törpe fajankó!
D'Artagnan - szoknyapecér.
D'Artagnan - hátul pucér!

Porthos az erő, Athos az ész.
Aramis az érzelem.  Nincs vész.
Hármunkban minden együtt van.
Nem kell ide D'Artagnan!

Ülünk a kocsmában, esti túlóra.
D'Artagnanra várunk, nem Godotra.
Az úri közönség nem ismer minket,
Itt senki sem látott semmilyen filmet.

D'Artagnan - a leányálom!
D'Artagnan - nem a barátom.
D'Artagnan - pimasz kis légy!
D'Artagnan  - a három testőr ne legyen négy!

D'Artagnan, D'Artagnan...                


A ház

1999 Adjatok a kutyáknak húst
Vlagyimir Viszockij

Hallgat a ház a homályban, furcsán,
A Hét Ravasz, Gonosz Szél útján,
Minden ablak a szakadékba lát,
S az országútra nyitja ajtaját.

Elfáradtam, lovaim kifogtam,
Ha él itt valaki, ne hagyjon bajban!
Árnyék suhant el a szín mögött,
Keselyű szállt alá, szűkítve a kört.

Belépsz a házba, mint a kocsmába,
Az emberek harmada ellenség,
Szájukat húzzák: hívatlan vendég.
A sarokból pofákat vág a szentkép.

Motyogni kezdtünk, ködösen és bambán,
Egy dalt üvöltött egy srác a gitárján,
Egy másik idióta, tikkes kis tolvaj,
Az abrosz alól kést mutatott titokban.

Miféle ház ez itt? Mondják meg, kérem,
Mint egy pestis-barakk, áll sötéten,
A levegő fogytán, alszik a mécses,
Tán elfeledtétek, milyen az élet?

Az ajtó kitárva, de lelketek zárva,
Hol marad a gazda, és a pohárka?
Mi már csak így élünk, hosszú idő óta,
Ha erre sem emlékszel, kotródj a pokolba.

Füveket eszünk, sóskát rágcsálunk,
Megfonnyadt a lelkünk, sok a pattanásunk,
Borban kerestük lelki vígaszunkat,
Verekedtünk, vagy felhúztuk magunkat.

Farkasok elől lovakkal futottam,
Miféle vidék ez, hová jutottam?
Hol az a hely, hol maradnék örökre,
S a padló sem sáros és nincs teleköpve.

Ilyen házakban még sohasem háltunk,
Árnyékban élünk, álmot se látunk,
Szentképek alatt suttogva beszélünk,
Fekete koromban fekszünk és félünk.

A bűzből, hol ferdén lógnak a képek,
Megléptem, rohantam, neki a szélnek,
Vittek a lovaim, ők is féltek,
Oda, hol emberek emberként élnek.

Minden eltűnt és minden elfolyt,
Dobált az élet, de el nem dobott,
Rosszul daloltam volna rólatok?
Fekete szemek, fehér abroszok!


A háziállatok himnusza

1996 Vadaskert

A lábosban büszkén rotyog
A tyúk meg a kakas a sok zöldség fölött.
Irul-pirul a malac
Mikor felfedezi nevét a sültek között.

Nem fél borjú, se üsző:
Minket mesterségesen termékenyítenek!
Mi az ökör végszava?
A szomszéd tehene is dögöljön meg!

Olimpikon lesz a ló.
A delfin egyszerre több nyelvet használhat.
Kutya sétál az űrben,
Fentről nézi, a többiek mit csinálnak.
Öntudatos a liba,
Egyáltalán nem érzi áldozatnak magát,
Egyedül ücsörög a sütőben
És epekedve várja Deák Bill Gyulát.

A kivétel a szamár:
Ledobta Jézust a buta állat,
Így került a zenekarba,
Most a kandúrral Brémában muzsikálnak.
Jön a nyúl, a konda, a csorda.
Balga bárány béget, bunda lesz a bolond.
Boldogan mennek az ólba.
A hentes még alszik és dalol a kolomp.

A nehéz próbát kiálljuk,
Az emberiséget szolgáljuk.
(Minden vadállat jó útra térhet,
Szolgálhatja az emberiséget!)


A hetedik

1982 Oly sokáig voltunk lenn
József Attila

E világon ha ütsz tanyát,
hétszer szűljön meg az anyád!
Egyszer szűljön égő házban,
egyszer jeges áradásban,
egyszer bolondok házában,
egyszer hajló, szép búzában,
egyszer kongó kolostorban,
egyszer disznók közt az ólban.
Fölsír a hat, de mire mégy?
A hetedik te magad légy!

Ellenség ha elődbe áll,
hét legyen, kit előtalál.
Egy, ki kezdi szabad napját,
egy ki végzi szolgálatját,
egy, ki népet ingyen oktat,
egy, kit úszni vízbe dobtak,
egy, ki magva erdőségnek,
egy, kit őse bőgve védett,
csellel, gánccsal mind nem elég,
a hetedik te magad légy!

Szerető után ha járnál,
hét legyen, ki lány után jár.
Egy, ki szivet ad szaváért,
egy, ki megfizet magáért,
egy, ki a merengőt adja,
egy, ki a szoknyát kutatja,
egy, ki tudja, hol a kapocs,
egy, ki kendőcskére tapos,
dongják körül, mint húst a légy!
A hetedik te magad légy.

Ha költenél s van rá költség,
azt a verset heten költsék.
Egy, ki márványból rak falut,
egy, ki mikor szűlték, aludt,
egy, ki eget mér és bólint,
egy, kit a szó nevén szólít,
egy, ki lelkét üti nyélbe,
egy, ki patkányt boncol élve.
Kettő vitéz és tudós négy,
a hetedik te magad légy.

S ha mindez volt, ahogy írva,
hét emberként szállj a sírba.
Egy, kit tejes kebel ringat,
egy, ki kemény mell után kap,
egy, ki elvet üres edényt,
egy, ki győzni segít szegényt,
egy, ki dolgozik bomolva,
egy, aki csak néz a Holdra:
Világ sírköve alatt mégy!
A hetedik te magad légy!


A híres vándor (The Rambler From Clare)

1998 A dublini úton

Az első kalandomtól rossz hírem kelt,
Az első utam pedig egy városba ment,
A szép lányok között de jó dolgom volt,
Ott kaptam nevemet, a híres Vándort.

Később  az utamat Délnek vettem,
A csinos Sally McGhee-t hogy' megszerettem,
Elnyertem kegyét, de bajban hagytam,
Apja és bátyja a nyomomban van.

Dezertőr voltam, tömlöcbe zártak,
Üldözőim engem többé nem láttak,
Sorsomra vártam a rácsok mögött,
A börtön fenekén, rabok között.

Édesanyám egy nap rossz hírt kapott,
Megtudta, hogy fia hová jutott,
Apám és bátyáim megesküdtek,
Hogy csellel, vagy pénzzel, de megszöktetnek.

Szegények, csavargók nagy seregben,
Vonultak sok ezren az urak ellen,
Tombolt a harc és a trombita szólt,
Vezérük ekkor már a Vándor volt.

Mint bűnös lázadót, űznek engem,
El kellett hagynom a szülőföldem,
Szél hívja hajónkat, vitorlát fel!
A szegény Vándornak mennie kell.


A hitetlenek dala

1983 Még élünk

Míg a pap és a varázsló beszélgetnek,
A herceg és a grófnő szeretkeznek.
Az apródok vidámak. Oly fiatalok.
Csak a zsandár és a kutyák nyugtalanok.

A király még táncol, nem érzi a végét.
A bankár hogy reszket, elássa a pénzét.
A tábornok őrjöng, a kincstárban kutat.
A boldog miniszter művészekkel mulat.

Láncra verték rég a csavargókat mind.
A költő és a koldus a kék égre tekint,
A festő otthon tombol, széttépi vásznait.
Menekül a tolvaj, szétszórja átkait.

A tudós szíve nehéz. Akasztani viszik.
A csőcselék röhög, a Halálra iszik.
A bolond vigyorog, rászól a ringyóra:
Ölelj, babám, itt van az Utolsó Óra.

A királylány nem szűz, a püspökkel alszik.
A hóhér oly lusta, havonta mosakszik.
A szent szeme csillog, már áll a máglya.
A besúgó rohan szentté avatásra.

A lovag - kardja véres - a holnapra gondol.
A paraszt keze kérges, a semmibe markol.
A bohóc könnye hull, rászól a fiúra:
Ébredj, kicsi fiam, itt az Utolsó Óra!

Óh Szerencse, ne hagyj el!


A jó zsaru balladája

1993 Bűnön, börtönön, bánaton túl  

Steiner elvtárs nem német volt, vagy zsidó,
Román szökevényből lett magyar nyomozó.
Vízilabdás volt a bukaresti Dinamóban,
Átjött ide és munkát kapott a Markóban.

Volt a másodikon egy klassz elit zárka,
Megbotlott elvtársak voltak ide zárva.
Steiner kedvelt engem és közéjük rakott.
Én takarítottam az akváriumot.

Doktor Kanna Tihamér egyre hajtogatta:
A régi elvtársak segítenek rajta.
Enyhítő körülmény, hogy húsz éve párttag.
Másokat ennyiért még meg sem dorgáltak.

Aprót, de hibázott, ő nem is tagadja,
A felvételi tételeket a Jogtudományi Karra
Jó pénzért eladta.  De csak hibát vétett ő.
Ám aki kabátot lop, az már bűnöző.

Én ott ráztam a korlátot,
Ahol mindenkit szabályok
Kötnek,

Ahol csak ütnek, vagy köpnek.
Esetleg felkötnek.

Sok nagykutya között hallgattam okosan.
Ágyam volt, nem priccsem, könyveket olvastam,
Tévét néztem este.  És nem vert meg senki.
Az őrnagy kedvence  -  tudta ezt mindenki.

Híztam és aludtam, tanultam, pihentem.
Tudtam, hogy figyelnek és én is figyeltem.
Gyűjtöttem az erőt, hogy majd kitörhessek.
Tudta ezt az őrnagy és ezért szeretett.

Hiába a párna, a börtön csak megtörhet.
Egy év előzetest bírtam ki, nem többet.
A szennyes ruha közé bújva megszöktem
És a jó zsarutól még el sem köszöntem...


A jövő záloga, azaz a vadászat alapelvei

2008 Bolondvadászat

A vadászat a vadász számára egyrészt alkalom a szigorú önfegyelemre, másrészt eszköz a többi élőlény megismeréséhez és megértéséhez. Megtanít gondolkodni, szabadságszeretetre, jó ízlésre és tiszteletre nevel. Elvezet a természet és a hozzá tartozó jelenségek elmélyült megfigyeléséhez. A vadászat megfelelő irányba tereli a vadász személyiségének alakulását. Olyan etikai értéket fejleszt ki benne, amely nélkül a vadászat csupán az ösztönök gyarló megnyilvánulása volna.


A kerítés mögött fegyveresek fáklyával

1984 Vadászat

Kerítés mögött fegyveresek
Fáklyával kezükben.
Nem tudom, őriznek vagy kísérnek
Parázzsal szemükben.


A kései apaság gyönyörűséges illúziója

1993 I Love You Budapest

Talán jó lenne egy új gyerek,
Ha már nem születhetek újra.
Egy kicsi én, fiú vagy lány,
Bízna bennem és velem aludna.

Nem is engedném iskolába.
Nem dolgoznék, tanítanám.
Értelme lenne életemnek.
A tömegtől visszatartanám.

Próbálnék modern lenni nagyon.
Olvasnám Jézust és Lukácsot,
Agyam egy számítógépre bíznám,
Horoszkóptól kérnék tanácsot.

Talán jó lenne még egy gyerek,
Akire valamit hagyhatnék.
A harag és a fájdalom helyett
A fiamnak mit is adhatnék?

Messziről kísérném az úton,
Tőle tanulnék meg hinni.
Vigyázna rám ha megöregszem.
Segítene a végét kibírni.


A királyfi vágtat a réten

1984 Vadászat

Nézd a királyfit,
Vágtat a réten.
A vértje csillog,
Mint a mesében.
Nézd a királyfit,
Vágtat a réten.
Nekünk ez pokol,
Neki az Éden.

Boldog - olyan szép nagy.
Boldog - szabad és vad.
Boldog - hatalmas, erős.
Boldog - bátor hős.
Boldog - mondják, angol,
Boldog - Nem, az egy púpos.
Boldog - Talán mongol?
Boldog - Óh, milyen csinos!

Nézd ahogy vágtat,
Akár egy isten.
Fut a leányka,
Esélye nincsen.
Nézd csak, most megáll,
Lováról szökken,
Páncélja, kardja
Csillog a fűben.

Boldog - egy őrült dán.
Boldog - mohamedán.
Boldog - Sandokan.
Boldog - jaj, a tatár kán.
Boldog - szőke orosz.
Boldog - morcos porosz.
Boldog - nem tud magyarul.
Boldog - nem is tanul.


A kis vörös kakas

1986 Esztrád
Willie Dixon

Egy kis vörös kakas vagyok, ha hülye lennék egész nap kukorékolni.
Inkább a tyúkokat izgatom a baromfiudvarban, minden módon, ahogy
csak lehet. Ha ezt hallják, a kutyák üvölteni kezdenek,
a nagyobbak,
meg vonítani. Hé emberek! Vigyázzatok kóbor macskáitokra, mert a
kis vörös kakas marha mérges!

Ha látjátok kis vörös kakasomat, vezessétek haza! Mert nincs
béke a baromfiudvarban, amióta a kis vörös kakasom elment!

A kakasnak csak a tyúk kell, mert ez az egy, amihez ért,
A kakasnak csak a tyúk kell, mert ez az egy, amihez ért,
Kukorékolni unalmas, és nem kell hozzá tehetség!

Vonít a dakszlí, a bulldog meg - hallod -, hogy üvölt,
Vonít a dakszlí, a bulldog meg - hallod -, hogy üvölt,
Jaj a macskáknak ilyenkor, elnyeli őket, el a föld.

Ha látjátok a kis vörös kakasomat, hozzátok vissza őt!
Ha látjátok a kis vörös kakasomat, hozzátok vissza őt!
Mert a baromfiudvarban nincs béke, mióta kis vörös kakasom elment!


A kutyák dala

2008 Bolondvadászat
Petőfi Sándor

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá, mienk
A konyha szöglete,
Kegyelmes jó urunk
Helyeztetett ide.

S gondunk ételre  sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag láttán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljukj boldogan
Kegyelmes lábait!


A lakoma

1984 Vadászat

Legyen ebéd vagy vacsora,
Életformánk a lakoma.
Aki magyar, addig eszik,
Míg a koporsóba teszik.

Klára, Erzsi, Kati, Olga,
Táncol körben a sok szolga.
Ráér, hiszen semmi dolga.
Úgy tesz, mintha boldog volna.

Azt suttogja ez az Olga,
Legszebb tánc neki a polka.
Nem küldik el a pokolba,
Mert az neki éden volna.

A Király:Na, bolondom, itt a perced!
Nem kell lőnöd, mondj egy verset!
Giudizio, a félnótás: Ahol lakom sok a koma,
S mindennap van egy lakoma.


A láthatatlan légió

2000 Gyöngy a sárban

Temetnének engem, pedig végre kicsit jobban élek,
Nem tudtak megölni eddig, élve a sírba temetnének,
Szolgák dobják rám a sarat, jó föld lesz, ha kiszárad,
Azt hiszik, hogy talán majd a sírban tartom a pofámat.

Nincs türelem, nem kell
Nincs kegyelem, nem kell
Nincs szerelem, nem kell
Nekik nem kell, nekik nem kell

Megpróbáltam hű maradni az emberhez, a zenéhez,
Az életemet tettem rá, ennyi közöm van az egészhez,
Se fenn, se lenn, se kinn, se benn, de nekem így jó,
De nyomomban van még a láthatatlan légió.


A látogató

1990 Tábortűz mellett

A balladák hegyei közt, a nehéz csendben
A gyűlölet kése lapul a szűk szemekben.
A temető felé tart a hosszú sor az úton.
Elszorul a torkom és a nyakamat jól behúzom.
Lehet, hogy Rómeó román volt és Júlia magyar?
Mindenki tud ilyen mesét, vagy írhat, ha akar.
Egy szombat éjszakán, hűen a hagyományhoz,
Nem bírta tovább Rómeó és rohant Júliához.

Ki kezdte az egészet?
Kérdik és belátom,
Nem tudom a választ. Jobb lesz továbbállnom.
Csak látogató vagyok ezen a tájon.

Béke honolt a völgyben, de valaki a sötétben
Arra vágyott nagyon, hogy az átok újra éljen.
Lesben állt és szúrt. A fiú mégcsak nem is kiáltott.
Most bosszúra vár a család, rokonok és barátok.
Visszafelé a pap mögött kanyarog a lassú sor,
Várja őket a pálinka, a harag, a halotti tor,
S talán már holnap éjjel valaki Júliát kihívja...
De innen a folytatást inkább másvalaki írja!
Ki kezdte az egészet?
Kérdik és belátom,
Nem tudom a választ. Jobb lesz továbbállnom.
Csak látogató vagyok ezen a tájon.
Isten óvjon, drága barátom!


A legnagyobb fiú legkisebb fia

1993 I Love You Budapest

Most előlép a legkisebb fiú
Úgy, mint a mesében:
Három évig nem vetek, csak szántok.
Esküvel ígérem.

Nem kell sem a bor, sem a szerelem,
Ne szóljon az ének.
Várok, míg a korhadt, vén fák
Maguktól elégnek.
Tüzüknél táncolok,
Gyermekeket nemzek,
Az árvák közül egyet
Magam mellé veszek.

Velük építem fel újra a várost.
Megsuhintom erős, friss színekkel,
Újra megtöltöm ártatlan szívekkel.
A házak nem lesznek magasak,
Ne szakítsák fel az ég hasát,
Eső hulljon rád, ne mocsok.
Minden ablakot tisztára mosok,
Azt az egyet is, ami a Múltba néz,
Ahol ne a Bűnt keresd, hanem a Feledést.

Micsoda város lesz!
I love you, Budapest...

Micsoda város... csoda város... a város a csoda...
Pest sír, nevet Buda... nem oda Buda...
Bűzös város... bűvös város... bűnös város...
Éjjel is világos... bújtass el... ne lásson senki...
Végem van... ne tudja senki ...
Millió idegen... tapos a szivemen... micsoda szerelem...
Micsoda város, Budapest... melyik a lélek... melyik a test:?

I love you Budapest.


A másik oldalra törjünk át

1987 Vándor az úton
Jim Morrison

Tudod, a nappal öli az éjt,
De az éj hoz neki halált.
Fuss, ha tudsz! Bújj el hát!
A másik oldalra törjünk át!

Itt a gyönyört fogtuk el,
Ott kincset ástunk el,
Emlékszel, hogy sírtál?
A másik oldalra törjünk át!

Őt kívánja minden férfi!
Őt kívánja minden férfi!
Nevet, nevet, nevet, nevet!

A karod sziget,
Egy ország a szíved,
Bilincs kéz, hazug száj.
A másik oldalra törjünk át!

Napra nap, hétre hét,
Percre perc, évre év,
A kapu mély és nyitva áll,
A másik oldalra törjünk át!

Áttörés, áttörés,
áttörés, áttörés.


A medve halála

1996 Vadaskert

Csak fekszem lihegve a bokorban.
Az erdő is vérzik körülöttem.
A kutyák szűkölnek a tisztáson.
A vadász nagyot ürít, miközben
Lányára gondol és asszonyára,
Akik nyugodtan alszanak otthon,
Akárcsak az okos pénzére a bankban.
Ami azért van ott, hogy szaporodjon.

Micsoda finálé! Jönnek az angyalok?
De nem az a baj, hogy meghalok,
A legrosszabb amit el kell viselnem,
Hogy ti megölhettek engem.

Nincs több fa és nincs több barlang.
Nincs több árok amit átszelhetek.
Nem élhetek tovább, nem is alhatok
(Holtomban eleget pihenhetek).
Áthajtottak ezen a lapos mezőn,
A kutyák orra tapad a földre,
Csend van. Nem zavarom a nép álmát
Mikor halni megyek vissza a zöldbe.

Ki tanította be a kutyákat?
Elfogy az ösvény, elfogy minden óra.
A felhők sírnak, látják a helyet
Hol vérem kicsordul majd a hóra.
Reggelre elmosnak minden nyomot.
A madarak némák akár a fák.
Nincs egy varázsló, ki szólni merne.
Kettévált az idő, mint a világ.

Nekem semmi esélyem. Nem mozdulok.
Félek és várom, hogy vége legyen.
Nem tartottam be a szabályokat,
Hát a szabályok tettek be nekem.
Lejöttem a hegyről és körbefogtak.
Nem vagyok ki- és beszámítható.
Fél, mert csak ez amit megszoktak,
S a szabadság nem programozható.


A nagyvárosokat

1998 A hetedik
József Attila

 


A napra várva

1987 Vándor az úton
Jim Morrison

Az Édenből szálltunk a tengerpart felé.
Némán álltunk a szabadság előtt.
Vártuk a Napot. Vártuk a Napot. Vártuk a Napot.

Mondd, nem érzed, hogy már tavasz van?
Itt a perc, most élhetsz ebben az új Napban.
Vártuk a Napot. Vártuk a Napot. Vártuk a Napot.

Vártunk, vártunk, vártunk, vártunk,
Vártunk, vártunk, vártunk, vártunk,
Vártunk terád, hog gyere el!
Vártunk terád, hogy hallgass meg!
Vártunk terád, hogy gyere el!
Vártunk terád, hogy hallgass meg!

Ez a legfurcsább világ vár miránk még!


A nyúl felszólalása a vadászat túlélésének hét lehetséges módozatáról

1996 Vadaskert

Most, hogy a vadászok hazamentek,
Megnyitom az állatparlamentet,
Szólt a vadőr, s felkérte Nyúl Bélát,
Tartsa meg árnyékszékfoglalóját.
Nos, a lehetséges változatok
— Hogy túlélhessük a vadászatot —
Száma nem sok, mindösszesen hét,
Kezdte a Nyúl régen várt beszédét.

Csak az első módszer a hibátlan:
Öljük meg a vadászt egész bátran!
Ragadozóknál ez könnyen megy,
Növényevők ne próbálják meg,
Inkább fussanak be az Állatkertbe.
Vagy ugorjanak egy cilinderbe!
Ha ez sem hat, üljenek tojásra:
A húsvéti nyulat senki sem bántja.

Csak műveltebb lövésznél alkalmas
Elmesélni a „Piroska és a Farkast".
Végső esetben dobáljunk puszit,
Vagy dobjuk be a Playboy-nyuszit!
Ha nincs más, a bevált trükkel jövünk,
Tudják: „Házinyúlra nem lövünk!"
Siker híján változtassunk stílust,
Énekeljük el neki a Himnuszt.

Trallala, trallala, de szép az élet,
Trallala, trallala, ha túléled.


A pályaudvar

2002 Bakaballada

Állok a sorban, hajam lenyírva,
Sápadt arcomon pár friss pattanás,
Félelmem lenyelem, ne lássa senki,
Még nem megy jól a borotválkozás.

Feszül a bőr alatt az állkapocs,
Kemény a tekintet, akár a kés,
Zászlók, virágok, miniszterek, papok,
Úgy érzem, mindenki csak engem néz.

Vezényszó csattan, mind jobbra nézünk,
Egy ősz veterán büszkén beszél,
Nem értem mit mond, búcsúzik tőlünk?
Rákezd a banda, dobszót hoz a szél.

Sír a család a jeges peronon,
Csak apám és a kisöcsém erős,
Egyik sem tudja, mennyire félek,
Már látják bennem a holnapi hőst.

Refrén:
Idegen földön védem a hazát,
Hitet (és) családot, Európát,
Ne félts, anyám! Ne félj, apám!
Nem hozok szégyent rád.


A pofátlan pojáca könnyfacsaró ajánlkozása az utókornak

2008 Bolondvadászat

Bár az ördög hazament és levedlette szőrét
És az angyalok ott szállnak az égen
De sajnos még mindig nem ide tartanak

Mi baja törzsünknek
Miért fogyunk el ilyen gyorsan
Mitől törpültünk el
És miért nem születnek mostanában hercegek

Kit érdekelnek a lyukas kalapok ujjatlan kesztyűk rongyos kabátok
És az emberek akik hordják őket mint sorsukat

Pártok portások patkányok bankárok banditák között
Dühöngve csoszogunk előre zenében és időben

Sokszor vagyok szomorú
A kisfiú még nem szállt ki a lelkemből
S remélem végig velem marad

Nem tudok felnőni
Ami nem biztos hogy baj
Még mindig van mit adnom
Még mindig lopnak tőlem

De majd ha helyet foglalok a kastély urának balján
És fogadom a zenészek ajánlkozását
Csendre intem a kutyákat
És kiszáradt torokkal hallgatom az öreg lantos álmát a tengeri szélről
Hajókról amelyek viharban vesztegelnek az öbölben
És ő énekel majd a törzsünkről
Akik nem vér szerint vagyunk rokonok
Álmunkban jelölt meg minket az Úr
Akkor meglelem helyemet

A dal csak árnyék a vízen
És mire az angyalok eljönnek nyoma sem marad
Nem tudunk mit mutatni nekik
És az egyik közülük talán az a vidám pici törékeny
Azt ajánlja legyünk zsoldosok
Szolgáljunk pénzért mint mások
Nincs abban semmi szégyen
Tisztes munka az is
De másra ne vetemedjünk

A zenét nem mi tettük tönkre
A költőt nem mi vertük ki a kocsmából
És nem imádkozunk esténként a tévé előtt

A lépcső alján állok
Amit eddig tettem többé nem ér semmit
A csónakot a vízbe rúghatom
Soha nem megyek vissza
De készen kell állnom
Mert Ő eljön hogy folytasson engem
Eljön hogy felemeljen

Állatok közt ember
Emberek közt vad
Ez volt az életem
Így voltam szabad


A remete története

1984 Vadászat
Jack Kerouac: 211. kórus, Eörsi István fordítása

A remegő hús fogantatásának kereke pörög az Űrben és kizúdul
Ember, disznó, teknős, rovar, béka, serke,
Gyíkok, csíkok, tetvek, patkányok,
Aranyderes versenyparipák,
Sertésvészes idilli kullancsok,
Keselyűk megnevezhetetlen iszonyú tetvei,
Gyilkosan támadó afrikai kutya-hadak,
A dzsungel kóbor rinocéroszai,
Óriás vadkanok,
Hatalmas, gigászi elefántbikák,
Kosok, sasok, karvalyok,
Lepények és Sünök és Labdacsok,
Végtelen körben fogant élőlények vicsorognak a tudatban,
A Tér tíz irányában keresztül–kasul,
Megszállva minden külső–belső zugot,
A szupermikoroszkópikus törpe-bigyusztól a roppant Tejút Fényév-Belsejéig
Kivilágítva egy elme egét –
Szegény! Bár megszabadulnék e güriző hús-keréktől
S lennék az égben megóvott halott


A ripacsok bevonulása

Vidnyászky Attilának

2007 Senkifalva

J ó estét kívánunk Nektek és Önöknek,
Töltsenek egy pohár bort a kedvesüknek,
Akkor is, ha sosem lesz a feleségük,
Vagy a másik szobában tévét néz a férjük,
Köszöntjük a banda minden régi tagját,
Bár messze vannak s talán nem is hallják,
Reméljük, hogy sorsuk jóra fordult végleg, 
Sokat mulatoznak, nagyokat mesélnek.

Boldogok vagyunk, hogy még velünk vannak,
Kívánjanak amit csak akarnak.
Boldogok vagyunk, hogy még velünk vannak,
Kívánjanak amit csak akarnak.

Mellesleg ma fellép velünk Lomha Lola,
Vígh Buci vezényel, nem lankad le soha,
Verseket fuvoláz Troppauer Hümér,
Rettegi Fridolin újabb revűt ígér.
Unja a sok bunkót, politikát, szexet ?
Utálja a diszkót, a reklámtól szenved?
Válasszon hát minket, nem lehet jobb dolga!
A Bolondok Bandája  csak Önöknek nyomja.
 
Boldogok vagyunk, hogy még velünk vannak,
Kívánjanak amit csak akarnak.
Boldogok vagyunk, hogy még velünk vannak,
Kívánjanak amit csak akarnak.

Bankárok, firkászok és politikusok,
Ingyen isznak ma is, nekik dukál, tudod.
Aki haragszik ránk, igyon egy jó nagyot,
Bocsásson meg nekünk és egyen sült malacot!
Üdv a gyerekeknek, ha nem a tévét nézik,
A múltat nem keresik, köszi, már nem kérik,
Még nem láttak sokat, de szívük nem hazudik.
Szeretik a zenét, szeretik a bubububulit.

Boldogok vagyunk, hogy még velünk vannak,
Kívánjanak amit csak akarnak.
Boldogok vagyunk, hogy még velünk vannak,
Kívánjanak amit csak akarnak.

A szabadság angyala táncol

1990 Tábortűz mellett

Fecseg a folyó, a rakpartra írja,
Ma nem szomorít el József Attila.
Nevet a Lánchíd és visszafelesel.
A tegnap szemetét, mondd, ki hordja el?

Légy boldog végre, felejts, ne álmodj!
Megjött az Angyal, járja a táncot,
Szakadt ruhából válla kilátszik,
Tudja, kik vagyunk és nekünk játszik.

Ülünk a város fölött.
Nézd, barátom, fáradt vándor,
Hulló csillagok között
A Szabadság Angyala táncol.

Madarak, lepkék, virágok szállnak.
A puha fényre mióta vártak!
Nem tudja senki, hol a királylány,
Szemében bújkál az álmos szivárvány,

Lelkemen derű, szememen fátyol,
Lassan megnyugszik minden magától.
Suttog a fű, kis gyertyák égnek.
A régi barátok mind hazatérnek.

Nagy körben ülünk a tábortűz körül.
Látod, a Kisfiú csendesen örül,
Fejét a Bohóc vállára hajtja,
Tudja, hogy többé soha el nem hagyja.


A szabadság töredéke

Keres a rendőrség.
Papírom nincsen,
Nem tudom hol alszom.
Elhagyott az Isten.

Tudom, hogy elkapnak,
De most szabad vagyok
Míg az első kopó elér.
És ez mindent megér.

A szeánsz

Hasbeszélés, gesztusok, játék tárgyakkal,
valamint a testnek a testben való sokféle, ritka variációi
ezek segítségével jelezte a Sámán utazását a közönségnek,
akik megosztották vele az utazás élményét

A szeánsz során a Sámáné volt a vezető szerep
Drogokkal, kántálással, tánccal előidézett érzéki pánik
ejti transzba a Sámánt,
Hangjamegváltozik, mozdulatai görcsösek.
Őrültként viselkedik.
Ezt a profi hisztériát valaha elismeték.

A Sámán az ember és a szellemi világ
közötti kapcsolatot képviselte.
Az ő szellemi utazása volt a törzs vallási életének döntő pontja.

A szeánsz lényege:
meggyógyítani a betegséget.
Egy népen, melyet történelmi események súlya nyom,
vagy amelyik rossz környezetben él,
egy bizonyos hangulat vehet erőt.
A balsorstól, a haláltól, a félelemtől
való megkönnyebbülést keresik.
Várják az istenek és hatalmak érkezését,
A démonokat legyőző életerő újraéledését.

A gyógymód az extázisban gyökerezik.
Gyógyítsd meg a betegséget, vagy előzd meg azt!
Éleszd fel a betegséget
és szerezd vissza az ellopott lelket!


A szegény árva dala az anyai szeretetről

1993 Bűnön, börtönön, bánaton túl

Hatvanban születtem első gyerekként
Győrön túl, poros kis falucska szélén.
Anyámat a rendőr csábította el.
Megszült, de nekem ezt soha nem felejtette el.

Puha bölcső helyett a mocsárba rakott,
Nagyapám talált rám.  Kár, hogy élni hagyott.
Úgy kezdődött minden, mint egy népmese.
Szép lehet a vége, de pocsék a kezdete.

Álljon itt a kép a múltból
Egy göndör, barna, szép kisfiúról,
Aki elfelejtett sírni.

Apám is szerv volt, neki is volt szerve.
Pontosan működött a Párt ötéves terve:
Gyerekért lakás, szolgálatért szoba.
Így lehettem én a szép jövő záloga.

Otthon ment a verés.  Hamar észrevettem:
Fölülről lefelé, mint kinn az életben.
Nem volt bűn, csak bűnös    ezért gyűlölt anyám.
Nem segített Isten, sem a Kloss kapitány.

Álljon itt a kép a múltból
Egy göndör, barna, szép kisfiúról,
Aki elfelejtett sírni.

Nem tudom, miért ütött, sohasem volt kedves.
Dolgozni is utált, ezért volt mindig terhes.
Fordított világban éltem riadt aggyal:
A templomban az ördög, a tévében az Angyal.

Alig nyolc év alatt hat gyereket szült,
Aztán egy fodrásszal Stuttgartba menekült
Hatvannyolc nyarán, amikor a tankok
Kongatták az időt, és nem a harangok.

Álljon itt a kép a múltból
Egy göndör, barna, szép kisfiúról,
Aki elfelejtett sírni.


A szökevények hajója

1990 Tábortűz mellett

A galambok felrebbennek hirtelen ablakod alól
És meghallod a csizmák zaját a hátsó udvarból.
A házmester pizsamában az ajtód felé mutogat.
Fogd az útleveled és most ne moss fogat!
Menekülj a tetőn át, így odaérsz talán,
A szökevények hajója a kikötőben vár.

Más nyelven beszélsz, más nyelven írsz,
De magyarul álmodsz, magyarul sírsz.
Új élet, új világ, új hit, nem tudok semmilyen nyelven.
Még magyar vagyok egy kicsit, akit a hazája hagyott cserben.

Csörög a pénz, akár a kígyó. Új ruhát, új arcot hordok.
Jönnek a hírek otthonról. Fáj amit hallok és mondok.
Mindenem megvan végre, új ház, kocsi, házasság,
De nem vagyok otthon sehol. Ez lenne a szabadság?

Más nyelven beszélsz, más nyelven írsz,
Angolul, németül, oroszul,
De magyarul álmodsz, magyarul sírsz.


A tigris és a medve utolsó találkozása

1984 Vadászat

Jönnek a hajtók, röhög a kereplő.
Üvölt a tigris, bömböl a medve,
Jajgat a fű és reszket az erdő.
Üvölt a tigris, bömböl a medve.

Hallod-e testvér, ütött az óránk!
Üvölt a tigris, bömböl a medve.
Halálunk lánggal, kutyákkal jön ránk.
Üvölt a tigris, bömböl a medve.

Fogoly az öcsém, a cirkuszban táncol.
Üvölt a tigris, bömböl a medve.
A húgom macska és nem fél a lánctól.
Üvölt a tigris, bömböl a medve.

Bekerítettek, nincs menedékünk!
Üvölt a tigris, bömböl a medve.
Ágy elé terítik holnap a bőrünk.
Üvölt a tigris, bömböl a medve.

Pusztul a fajtánk... Halálunk tűzzel jön ránk.
Pusztul a fajtánk... Hallod a kutyákat?
Pusztul a fajtánk... Pusztul a fajta.
Pusztul a fajtánk... Isten így akarja.


A trentoni kislányok (The young girls of Trenton)

1989 Kivándorlás

 


A tüzes angyal

1996 Vadaskert

Ki volt Bódy Gábor közöttünk?
Mit keresett itt és mit talált a kertben?
Ne álmodj, nyitott szemmel repülj a jövőbe! - bíztatott.
A felhők gyorsabbak a szélnél – mondtam neki – és én nem érhetlek utól.

Ne félj! — válaszolt mosolyogva.
Magával vitt volna engem is
keresztül az időn,
de én elengedtem a kezét
és még sokáig integettem utána.


A vadállatok tánca

1984 Vadászat

Megadták az irányt,
Követik a nyomot,
Indulnak csaholva
Utánad a dogok.

Nem érdekli őket
E tájra mért jöttél.
Elárul a szagod,
Bárhonnan fúj a szél.

Más vagy mint ők. Érzik.
Hogy miért? Nem tudják.
Nem is kell, hogy értsék,
Hiszen ezért kutyák.

Mindenütt kopók és vérebek.
Szagot kapott a falka.
Mentsd az életed!

Kutyakórus üvölt,
Csattognak a fogak.
Befogad az erdő.
Te vagy az áldozat.

Barlangba menekülsz,
Megbújsz bozót alatt,
Élve-e vagy holtan
Megkaparintanak.

Rád úszítják őket,
Torkodat harapják.
De ha kuss!-t hallanak,
Életed meghagyják.

Nyomon a falka, nyomon a falka...


A vadászok bevonulása és az ünnepség kezdete

1984 Vadászat

Megjöttek a hősök,
Fel is állnak sorban
Komoly méltósággal
És büszke mosollyal.

Emelik lábukat
Zsákmányuk nyakára,
Emelik poharuk
A legfőbb vadászra.

Az erdész családja
Számlálja a vadat,
Szétosztja rang szerint.
Nem könnyű feladat.

Trófeát az úrnak,
Prémet az anyáknak,
Sok húst a szolgáknak,
Csontot a kutyáknak,

Királynőnknek nyestet,
Királyunknak majmot,
Kobrát a titkárnak,
A marsallnak baglyot,

Szűzet a hercegnek,
Sündisznót a papnak,
Szemérmes apácák
Zergebakot kapnak,

Lajhárt a lakájnak,
Struccot a színésznek.
Soha meg nem értik
e kis játékát az észnek.

Egy latin követnek
Három döglött macskát,
Az újságírónak
A vadőr szamarát.


A vadászok gyülekezője

1984 Vadászat

Csodálatos kocsik jönnek,
Legendás férfiak érkeznek,
Ezt nézd meg, érdemes!
Soruk nyílegyenes.
Első a rend, aztán a csend,
Fegyelem! Figyelem!

Trombita bődül, harsan a dal,
Hajtóvadászat hajnala van,
Nincs elég erdő, túl sok a vad,
Rendet csinálni indul a had.

Hercegek, tisztek, tisztviselők,
Miniszterek és kegyencnők,
Testőrök, bankárok, a Kormányzó,
Írók és színészek - nincs hiányzó.

Kisfia kérdi a madarászt:
Lehetek vadász? Nem, csak halász.
Válaszol az apja a fiának:
Nem mehet akárki vadásznak.

Felment a függöny, itt van a perc,
Homlokod nedves, nagyokat nyelsz,
Na, fel a fejjel, fegyvert viselsz!
Kockázat nincs, mert úgyis te nyersz!

Hallali halihó, vadászni de jó!


A vadászok kara

1984 Vadászat
Karl Maria von Weber – Friedrich Kind ( Szabó Miklós fordítása
)
 
Be jó künn az erdőn, ha áll a vadászat,
Ha pirkad a hajnal és felkel a Nap.
A kürt szava harsan, a sok lovas vágtat,
És csörtetve űzi a fürge vadat.
Ez fölséges élet, ez férfihez illik,
Ez edzi az izmot és jókedvet ád.
Ha visszahangot vernek az erdők, a sziklák,
Hej, szebben és vígabban cseng a pohár.

A holdfény az égboltot halványra festi,
Elárad a tájon az éji varázs,
A vérengző farkasra, vadkanra lesni,
Ilyenkor elindul a bátor vadász.
Ez fölséges élet, ez férfihez illik,
Ez edzi az izmot és jókedvet ád.
Ha visszahangot vernek az erdők, a sziklák,

Hej, szebben és vígabban cseng a pohár.

A vadászok kivonulása

1990 Tábortűz mellett

Rossz, kis törpe hősök menetelnek sorban,
Hazug méltóságuk lenn hever a porban,
Emelik lábukat induló szavára,
Emelik poharuk az új fővadászra.

Elpusztult az erdő, kihaltak a vadak,
A tóban szenny és mocsok, elfogytak a halak,
Füst és korom mögül sápadtan süt a Nap.
A céllövöldében kövér gyilkosok játszanak.

Azt hittem, hogy rosszul látok,
Hazamennek a vadászok?
Ne aludj el még! - Az árnyék visszatérhet.
Ne aludj el még! - A gyerekek félnek.
Ne aludj el még! - Kialhat a láng.
Ne aludj el még! - Vigyázz ránk!

Túl a kerítésen, nagy, égő szemekkel,
Testvéreim álltak, telve félelemmel,
Enni sem adhattam, nem játszhattam velük,
Lestek ránk az őrök, nekik volt csak fegyverük.

Sosem várt vendégek éltek itt a házban,
Nem hívtuk, de jöttek, a vértől lucskos sárban,
Uraink szolgák voltak, egynek sem volt szava
Sohasem kérdezték: Mikor mentek végre haza?

Azt hittem, hogy rosszul látok,
Hazamennek a vadászok?
Ne aludj el még! - Az árnyék visszatérhet.
Ne aludj el még! - A gyerekek félnek.
Ne aludj el még! - Kialhat a láng.
Ne aludj el még! - Vigyázz ránk!

Elsőként köszöntse nagy taps a hazainduló Batu kán elvtársat, a Nagy Mongol Népi Hurál fővadászát!
Háromszoros hurrát zengjünk, mint a müezzinek II.Szulejmánnak, a nagy török vadásznak!
Tizenháromszoros áldás kísérje Haynau, osztrák vendégünk díszmenetét!
Fergeteges "Sieg Heil!" Adolf Hitler legjobb jágerének, Eichmann Obersturmbannführernek.
És reméljük, végre utoljára, igazi, háromszoros testvéri csókkal búcsúzunk az ideiglenesen negyven évig nálunk vadászott szovjet elvtársaktól, akiknek neveit sosem felejtjük el, azonban két órán keresztül sem tudnánk felsorolni.


A vadember sírverse

1996 Vadaskert

Állatok közt ember,
Emberek közt vad,
Ez volt az életem,
Így voltam szabad.


A vadőr vallomása

1996 Vadaskert

Már nyugdíjban vagyok, bevallom nyugodtan,
Világéletemben a vadak pártján voltam.
A vadászok elől dugtam, védtem őket.
Ezért is neveznek engemet vadőrnek.

Tudtam, mi a dörgés, a hajtók imádtak.
Csak sóspuskával lőttem, ha tilosban jártak,
Tévútra vezettem vadászokat, félre,
És csak házinyulat főztem meg ebédre.

Hagytam csavargókat bokor alatt hálni,
Csapdában a farkast a halálra várni,
Tűrtem, hogy befogják az oroszlánt orvul,
Talán a cirkuszban sorsa jobbra fordul.

Bérkilövők egyszer engem is meglőttek,
Ezért Lola lányom mind meggyőzte őket:
A férfi fegyvere nem íj, vagy géppuska,
Mobiltelefon és vadnyugati suska.

Bomlik a természet csodálatos rendje,
Folyik a vadászat állatra, emberre.
Pontos tervek szerint halad a kilövés.
Ma vadőrnek lenni nagy kitüntetés.

Bakot lőni nagy baj,
Óriási malőr.
Ennél nagyobb baki
Csak a, csak a vadőr.


A vak zenészek kara lassan lépked a fűben

1984 Vadászat

Lassan lépked a fűben
A vak zenészek kara.
Mondjátok emberek,
Ez már Európa?


A városlakó üzenete

1993 I Love You Budapest

A kanális kígyója fekete vért okád.
Most ért véget az ötszázéves blokád.
Kavarog a bűz, kevereg a szar.
A mélybe mutat egy leszakadt kar...
Menekülj, fiú!

Fuss át Budára a hegyek közé,
Bánatod rejtsd el tövisek mögé.
Mondj egy imát és öltsd fel a kardod.
Ez nem az a nap, amikor meg kell halnod.
Indulj hát, fiú!

Látlak, ahogy a város fölött repülsz
Mint egy ébredő, lusta angyal. Csak kicsit örülsz.
Nézed a házakat: fölülről sem szebbek.
Látod, a hangyák sohasem nevetnek.
Mit látsz még, fiú?

Látod, hogy régóta nem született herceg?
Hogy fürge patkányok tigrisek lettek?
Hogy minden macskából cicuska lett?
Hogy bunkó a bankóra költőt veret?
Hogy szórakozol, fiú?

Tudod-e szeretni őket, mikor verik a nőket?
Mikor hátulról tizen egy szoborra lőnek?
Közben a Halál csendéletet fest.
Mi lesz a címe? I love You Budapest!
Ne légy dühös, fiú!

Legyél te, aki bevégzed a harcot!
Legyek én, akit el kell hagynod.
A szentek megbocsájtják neked,
Hogy egy hitetlen nem mehetett veled.
Bocsáss meg, fiú!

Tettél egy kört, mélyebbre ne repülj!
Elég, hogy eldöntsd: maradj, vagy menekülj.
Alszik az áldozat, a tegnapi gyilkos,
Holnapi barát, de később csak cinkos.
Hogy döntesz, fiú?

Várd meg a hajnalt, mikor az első szél
Elhozza, amit Buda titokban Pestnek mesél.
Állj meg a rakparton, hallgass egy kicsit
És megtudod, miért maradtam itt.
Te is maradsz, fiú!


A vég

1987 Vándor az úton
Jim Morrison

Vége, igen, Egyetlenem.
Vége, igen. Nincs semmi sem. Igen.
Nincs terv, nincs jövő sem. Igen.
Mindennek vége már. Igen.
Nincs új, nem biztos semmi sem.
Már többé nem nézhetek Rád. Igen.
Mondd, mi lesz? Mi jöhet?
Ha majd mindent lehet.
Zokogsz majd, és nyúlsz egy kéz után.
Ez egy pokoli táj.
Láttuk Rómát, a vadságot és kínt,
A sok boldog gyermek őrült mind.
A sok boldog gyermek őrült mind.
A nyári esőt várják kint.
A város szélén a veszély vár!
Menj a királyok útján!
Vér, kincs, korbács és aranybányák!
A nyugati úton menj, baby.
Vágtass a kígyón, menj a kígyón,
Vár a tó, az ősi tó!
A kigyó nagy, hét mérföld.
Menj a kígyón, milyen öreg, és a bőre hideg.
Legjobb a Nyugat! Legjobb a Nyugat!
Tedd a legjobbat! Járd végig az Utat!
A kék busz minket hív. A busz kék, és minket hív.
Smasszer, mondd, hová megyünk?

A gyilkos hajnalban ébredt. Felhúzta a csizmáját, aztán belépett a régi
kelléktárba és felvett egy régi maszkot. Aztán lement a hallba és belépett
a szobába, ahol a nővére lakott. Majd meglátogatta a bátyját. Aztán
végig ment a hallon, egy ajtóhoz ért és benézett: Apám! Tessék fiam?
Megakarlak ölni… - Anyám...
Gyere babám, ölelj, amíg tudsz!
Gyere babám, ölelj, amíg tudsz!
Gyere babám, ölelj, amíg tudsz!
Minket hív a kék busz, kék busz gyere, kék busz gyere, kék busz gyere már!
Vége, igen. Egyetlenem.
Ez a vég, igen. Szép testvérem.
Fáj, hogy most te elmehetsz.
De én sajnos, nem megyek.
A mosolynak is vége és nincs más.
Az éjnek is vége.
Próbáljuk meg a halált.


A vendégsereg tánca

1984 Vadászat

Óh, mennyi hős, mind örülni akar,
Közönség kell, hát jöjjenek hamar,
Üvölt a zene, tombol a ritmus,
Mindenki táncol, ősi a rítus.

Felöltöztek végre a nők is,
Nélkülük nincs pompa, kellenek ők is.
Suttog a Bolond: Különös látvány,
Ez egyik sem ringyó, ez mind királylány!

Táncolj, táncolj, táncolj világ,
Táncolj mindenen át!

Sok nagy vadászat, híres bál.
Fúvósok, dobok, egész arzenál.
A mai banda csak kéttagú már:
Samu a zenész és Iván a sztár.

Mögöttük hangol és jön Lucifer,
Játszik magától, kérni se kell.
A mai műsor mindent lefőz.
Diana helyett Mars a dizőz.

A lovagteremben tömeg tolong,
Az asztal tetején sír a Bolond,
Tréfáit szórja, a sereg röhög.
Mi lesz, ha én is bakot lövök?

Királyunk borban és könnyben ázik.
Néró is fellép, hogy áriázik!
A bajszos Dolfi és a kopasz Bence,
Beszállnak ők is egy dögös dance-re.


A vészbanyák dala

1984 Vadászat
William Shakespeare: Macbeth, fordította Szabó Lőrinc

Lánc lánc eszterlánc,
Vészbanyákat visz a tánc,
Erre hajlok, arra lengsz,
Ki-ki hármat, ez kilenc.

Üst, üst, gyűlj tele!
Férget, mérget üss bele!
Kő alaltt, kit harminchárom
Éjjel izzaszt hideg álom
Legelőször buta béka,
Te kerülsz be a fazékba!

Szikra pattan, olthatatlan,
Ég a munka, forr a katlan.

Nádi kígyó az övem,
Sülj meg, főj meg odabenn!
Gőte szeme, egy marok,
Denevérszőr, gyíkfarok,
Siklófullánk, eb foga,
Villaanyelvű vipera,
Bűvös erő, olthatatlan,
Bugyborogjon a pokolban.

Lócsont, sárkány pikkelye,
Éji konkoly gyökere,
Múmialé iszonya,
Cápa sózott uszonya,
Árki szajha zsinegelte
Újszülött kisujja körme,
Ide mind, a sűrű löttybe,
Tigris bekel kell még bele,
S szörnyű lesz az ereje.
Páviánvér hűtse le,
S kész a pokol öröme.

Dobszót hoz a szél,
Jön már a vezér.

Balhüvelykem bizsereg,
Gonosz lélek közeleg.

Szép a rút és rút a szép,
Sicc, mocsokba, ködbe szét.


A zenének vége

1987 Vándor az úton
Jim Morrison

A zenének vége, a zenének vége,
A zenének vége, oltsd ki a fényt,
Oltsd ki a fényt, oltsd ki a fényt!
A zenének vége, a zenének vége,
A zenének vége: Oltsd ki a fényt.
Oltsd ki a fényt, oltsd ki a fényt:

Mert furcsa barát a zenéd,
Táncol a tűzben, mint illenék,
Egyetlen barátod a zenéd.
Míg jön a vég, míg jön a vég, míg jön a vég!

A feltámadók névsorából húzz ki engem,
Igazold az alibim a börtönömben,
pár barát még benn vár.
A tükörben az arc nem hagy,
Az ablakban a lány nem kap.
Az élők tora, kiállt a lány.
Valahol kinn vár rám.

Mielőtt elnyel engem, elnyel engem a nagy álom,
Hallanom kell, hallanom kell, hogy sír a lepkekirály.
Gyere vissza, karom téged vár!
Elfárasztott minket a túl sok csavargás.
A földig hajtott fejű várakozás.

Játszik egy nagyon szelíd hang,
Nagyon közel, de távol még,
nagyon halkan és nagyon szép,
Jöjj ma még! Jöjj ma még!

Mit tettek veled, óh, Föld?
Mit vétett nekik a gyönyörű nővér?
Szétdúlva, kifosztva, széttépve,
Leszúrva fekszik a hajnal oldalán.
Befonja testét a sok szögesdrót.

Szól egy nagyon szelíd hang:
A fejed a földre hajtsd!
A világ kell és akarjuk!
A világot akarjuk! És most! Most!

Perzsa éj! Lásd a fényt!
Ments meg! Jézus! Ments meg!
A zenének vége. A zenének vége.
A zenének vége, oltsd ki a fényt!
Oltsd ki a fényt! Oltsd ki a fényt!

Mert furcsa barát a zenéd,
Táncolj a tűzben mint illenék.
Egyetlen barátod: a zenéd.
Míg jön a vég!


A zsákmány terítéken, szépen elrendezve

1984 Vadászat

Nyulak számlálatlan terítve a földre,
Hiúzok, párducok, vaddisznók is körbe,
Az utolsó medve, mellette a farkas,
Tigris és oroszlán, előttük gímszarvas,

Bőrükért a kígyók, eszükért a rókák,
Dalukért a rigók, zsírjukért a fókák,
Őzek mert kecsesek, gőgjükért a sasok,
Egyszarvúak, griffek, sárkányok, táltosok...

Van, akit megnyúznak
Van, akit megsütnek
Van, akit kitömnek
Van, akit megesznek
Van, akit temetnek
Van, akit elvisznek
Van, akit eladnak
Van, akit meghagynak

Kocavadász lőtte: jól tejelő tehén,
Három kotorékeb... Egy vén hajtó, szegény.
Gyakori baleset, nem is okoz gondot.
Fülemülék, sólymok, fácánok és foglyok.

Távolabb hevernek mindenféle népek:
Varázslók, szellemek, boszorkányok, rémek,
Kurucok, labancok, hívők, szökött rablók,
Elveszett gyermekek, ártatlan csavargók.


Adj menedéket

1997 Kövek az útról
Mick Jagger - Keith Richard

Óh, vad vihar tépi városunk dzsungelét,
Óh, adj menedéket, egy golyó utolér!
Óh, testvér! Nincs sehol menedék,
Nincs sehol menedék!

Tűz söpör utcákon végig, ég vörös szőnyegként,
Egy őrült bika eltévedt, mint egy tank jön felénk,
Óh testvér! Nincs sehol menedék,
Harc testvér!
Nincs sehol menedék, nincs sehol menedék!

Óh, a víz a tarkómat mossa, kérj bármit megtenném!
Óh, adj menedéket! Űz ezer lövedék!
Harc testvér, nincs sehol menedék!
Óh, nővér, te legyél a menedék, te legyél a menedék!


Adjatok a kutyának húst

1999 Adjatok a kutyáknak húst
Vlagyimir Viszockij

Adjatok a kutyáknak húst,
Na, aki kapja, marja!
A másnaposoknak kvászt!
Össze is kapnak rajta.

Hogy ne hízzon a varjú,
Álljon több madárijesztő.
Békés, rejtett, zugokat
Kapjon a sok szerető.

Lehet, hogy kicsíráznak,
Vessétek el a magot -
Jó, alázatos leszek -
Hát szabadságot adjatok!

Pár csontot az ebeknek,
De ők nem verekednek,
Piásoknak adtak vodkát,
Űk visszautasították.

Ijesztgetjük a varjakat,
Soha el nem szállnának,
A párokat meg összeadják,
De ők inkább elválnának.

Megöntözték a földet,
Nincs kalász, mi a fene!
Tegnap szabadságot kaptam,
Mihez kezdek majd vele?

Megöntözték a földet,
Nincs kalász, mi a fene!
Tegnap szabadságot kaptam,
Mihez kezdek ma vele?


Ahogy felszáradnak a könnyek

József Attila

Este van, a nap végére értem,
Gyernekek játszanak a réten,
Ártatlan mosolyuk nem felém száll,
Könnyeik felszáradnak már.

Pénzért minden nem kapható,
Az ő daluk nem eladó,
Amit hallok, az nem más,
Üres esőkoppanás,
Könnyeik felszáradnak már.


Alabama Song

1987 Vándor az úton
Bertold Brecht

Hé ember, hol van egy jó kis whisky bár?
Úgy ihatnám, úgy ihatnám.
Hé ember, hol van egy jó kis whisky bár?
Úgy ihatnám, úgy ihatnám.
Mert, ha nem iszunk egy kis whiskyt már,
Elér a halál, elér a halál.
Elér, elér, elér a halál.

Óh, Hold, óh Alabama,
Időnk már rég lejárt,
Good bye, jó öreg mama,
De még sokszor innom kell rád.
Óh, Hold, óh Alabama,
Időnk már rég lejárt,
Good bye, jó öreg mama,
De még sokszor innom kell rád.

Hé ember, hol van egy kedves és rendes lány?
Úgy vágyom rá, úgy vágyom rá.
Hé ember, hol van egy kedves és rendes lány?
Úgy vágyom rá, úgy vágyom rá.
Mert ha nem találok én egy ilyet,
Elér a halál, elér a halál.


Alkony a Dráá folyónál

2004 Ballada a senki fiáról
Faludy György (1941)

Lábujjaim közt szittyó, békanyál,
mért jutsz eszembe, pesti körszakáll,

belül szakáll, kinn holdas szemüreg,
mint féltérdre fektetett szemüveg?

Mikor búcsúztam – és hogy fájt a szó! –
felhördültél: „ki elfut, áruló!”

De áruló-e az, ki megszökik
egy országból, hol száját betömik,

hol izzasztják, lenézik, megköpik
és egy napon titokban felkötik?

Áruló-e, ki annyit megtanult
Epiktétosztól, a felszabadult

rabszolgától, hogy százszor többet ér
a szabadság mint a biztos kenyér?

...

Zsíros pofájú pesti körszakáll,
aki hurkát habzsol és sört kakál,

aki cikket böfögtél ellenem,
s azt írod: nem magyar a szellemem –

mit tegyek most, komolyan vegyelek,
vitázzam, szerkesszem ki nevedet?

Te vagy magyar? Az asztal még terül
– az urak isznak –, holnap felborul.

A morzsa hull. Szemed az égre les,
mert farkcsóválásod mértékletes.

...

Haza érek – hány évig várom még? –
s te új csajkádnál csámcsogsz, vén pribék.

Néked előny és nékem bosszúság,
hogy nincsen bennem semmi bosszúvágy.

Ezt jól tudod. Szíved majd értem ég,
s ha ugyan lenne üdvözlőbeszéd:

te mondod el s kioktatsz engemet,
mi a morál s a hazaszeretet.

Úgy lesz minden mint volt: te odafenn
trónolsz és én maradok odalenn.

Lábujjaim közt káka, békanyál,
mért jutsz eszembe, pesti körszakáll?


Álom

1993 I Love You Budapest

Azt álmodtam, hogy a parton fekszem és álmodok...
valahol egy szigeten, egy város alatt.
Felébredtem, felálltam és csak bámultam testem lenyomatát a homokban.

A folyó gyorsan birtokba vette helyemet, elmosta a homokot.
Valami nem tetszett, nagyon furcsa volt az előbukkanó kövekben.
Odatérdeltem és láttam, hogy a kavargó homokszemcsék számok és betűk,
a kövek arcok és szemek.
Nem ember voltam, csupán egy hely,
ahol ezek a dolgok valamikor elődordultak.

Az egész percekig tartott, mégis minden ismerős volt.
A nevek, az arcok, a szavak és a szemek. Láttam őket, ők engem.

Aztán eleredt az eső. Minden csepp egy szó volt, vagy betű.
Gödörbe hullott, olvashatatlanul szétfolyt, majd elúszott.

Kétségbeesetten futottam felfelé a parton a hajóállomásig.
Lerohantam a mólóra, hogy elolvassam a város nevét a táblán, de az üres volt.
Ugyanígy jártam az utcanevekkel és a telefonkönyvvel is. Sírni kezdtem...

... és ekkor megjelentek a betűk.
Egy kicsit megnyugodtam, és egy nagy M láttán úgy felnevettem,
hogy a könnyeim még jobban potyogtak.
Megtörültem a szemem és láttam, tele az utca Coca Cola reklámmal.


Álom, puha német ágyban

2004 Ballada a senki fiáról
Faludy György

...

Mikor végignyújtóztam a jó, rugalmas ágyon
s az elfújt gyertya füstje még csípett orromon,
azt kérdeztem magamtól, emigráns és hazátlan,
ki mindig kívül álltam a rendőrkordonon,

akinek hivatalból koszorút sosem adtak,
megrögzött forradalmár, hívatlan énekes,
hogy miért nem találtam olyan eszmét magamnak
amelyért száz halállal halni is érdemes.

Mert ahogy minden anyag egy hőfokon megolvad,
úgy vár mindannyiunkra egy eszme is, melyért
a leggyávább közöttünk is szívesen kiontja
forró szívéből azt az öt vagy hat pintnyi vért.

Lehet, hogy ilyen eszme, amelyért halni mennék,
nem látogatja mostan e polgárszázadot
és idegen asztalnál ülök, mogorva vendég,
s ha lázadni szeretnék, csak versben lázadok.

Meg aztán egy dilemma kínoz: az örök kérdés,
hogy a százarcú népnek mi a rossz s mi a jó,
hogy bolhaugrás kell-e, vagy teknősbékalépés,
hogy evolúció-e vagy revolúció?

Hogy forradalmak üszkös tüze hová vezet el
és szebb fű nő-e majdan az elfolyt vér felett,
avagy lehet-e békén, keresztény szeretettel
egy jobb jövőbe vinni a kínzott népeket?

...


Amerika az enyém

1995 Vissza a 66-os úton

Amerika, nem ismertelek,
Fényképekről szerettem beléd.
Amerika, gyönyörű lányok, kocsik, tájak...
De legjobban tetszett a zenéd.

Amerika, elvetted az eszem.
Én elhittem minden szavad.
Amerika, tagadták, titkolták, de tudtam:
Éreztem, hogy legjobb a Nyugat!

Szeretlek nagyon
Engedj szabadon
Ne csókolj, ha nem hagyom
Kicsit félek, nem tagadom
Beteg voltam
Még gyenge vagyok
Bújj hozzám
Ne feküdj rám!

Amerika nem lehet kérdés
Amerika Pepsi érzés
Amerika nem olyan rossz
Amerika nem volt orosz
Amerika minden színt szeret
Amerika egész nap nevet
Amerika az igazi reklám...
Amerika tojik rám

Amerika, tanulgattam nyelved
És megértettem dalaidat.
Amerika, felfogtam üzeneted:
Az országúthoz tartsd magad!

Amerika, nem te csaltál meg,
Én hittelek másnak, tán jobbnak.
Amerika, szép vagy, nem benned van a hiba.
Itt vagyok - és vége az álomnak.


Amerikai ima

1996 Amerikai ima
Jim Morrison

Ismered a meleg haladást a csillagok alatt?
Tudod-e hogy létezünk?
Elfelejtetted a mennyország kulcsait?
Megszülettél-e és már élsz?

Találjuk fel újra az Isteneket, minden korok összes mítoszát!
Ünnepeljétek a mély, régi erdőkből jövő szimbólumokat!
Elfelejtettétek az ősi háború tanulságait?

Nagyszerű arany közösülések kellenek,
Az atyák az erdő fái alatt kárálnak, anyánk halva a tengerben.

Tudod, hogy mészárlásokba vezetnek bennünket nyugodt admirálisok,
és hogy a kövér, lassú generálisok a fiatal vértől obszcének lesznek?
Tudod, hogy a tévé uralkodik rajtunk?
A Hold száraz vérszopó állat.

Gerillabandák forgatják a számokat a zöld-inda tömbben,
Hadba készülnek ártatlan pásztorok ellen, akik csak halnak.

Ó, létezés nagy teremtője, adj nekünk még egy órát,
hogy előadhassuk művészetünket és tökéletesítsük életünket!
Az éjjeli lepkék és az ateisták kétszeresen isteniek és haldokolnak.
Éltünk, meghalunk és a Halállal még nincs vége.

Utazzunk tovább a rémálomba! Kapaszkodjunk az életbe!
Szenvedélyünk kivirágzana. Kapaszkodjunk kétségbeesett puncikba
és farkakba! A trippertől kaptuk a végső látomást.
Kolumbosz ágyéka zöld halállal lett tele.
Megérintettem a lány combját és a Halál mosolygott.

Összegyűltünk ebben az ősi és őrült színházban,
hogy hirdessük életörömünket. és meneküljünk az utca nyüzsgő bölcsességétől
Az istállókat megrohamozzák,
az ablakok közül csak egy marad épen.

Táncolj, és ments meg minket a szavak isteni gúnyolódásával!

A zene lángra lobbantja a kedélyt.
Ha az igazi király gyilkosai szabadon kószálhatnak,
Ezer varázsló támad az országban.

Hol vannak a lakomák, amiket nekünk ígértek?
Hol van a bor? Az új bor.
(Haldoklik a szőlőtőkén.)

Benünk lakó gúnyolódás. adj nekünk mág egy órát a vrázslatra!
Mi - a bíbor kesztyű
Mi - a seregély repülése és a bársonyos óra
Mi - az arab élvezetek ivadékai
Mi - a napkupola és az éjszaka

Adj nekünk Hitet, hogy higgyünk! Adj egy kéjes éjszakát!
Adj nekünk hitet az éjszakában!
Adj száz színárnyalatban egy gazdag világot Neked és nekem!
És selyempárnás házadba egy fejet, bölcsességet és egy ágyat!

Zavaros határozat:
Az itt lakó gúnyolódás követel téged magának!

A régi jó napokban még hittünk. De kis dolgokban még mindig
megkapjuk a Jóság dolgait és sportszerótlen homlokát.

Felejts el és engedj!
Tudtad, hogy a Szabadság egy tankönyvben létezik,
Tudtad, hogy őrültek igazgatják a börtönünket,
Börtönben, a fehér, szabad, vad protesténs örvényben
fejjel lefelé lógunk az unalom szélén,
és kinyúlunk a Halálért egy gyertya végén,
megpóbálunk valamit, ami már régen ránk talált.

Jaj beteg vagyok a kétségtől.
Élj bizonyos kegyetlen déli kötések jegyében!

A szolgáké a hatalom. Kutya emberek és gyalázatos nőik
húznak ócska takarókat tengerészeinkre.
Beteg vagyok a savanyú pofáktól,
Bámulnak rám a tévétoronyból.

Rózsákat akarok kerti lugasomba, világos?
Királyi csecsemőknek és rubinoknak kell felváltaniok az
elvetélt idegeneket most a sárban.
Ezek a változatok vannak.
Véres étel a felszántott növénynek,
Arra várnak, hogy egy széttépett kertbe vihessenek minket.

Tudod milyen sápadtan és gonoszul,
milyen izgatóan jön majd a Halál egy furcsa órában?
Bejelentés nélkül és be nem tervezetten,
mert egy félelmetes és túl barátságos vendég,
akit az ágyadba vinnél.

A Halál mindannyiunkból angyalokat csinál és szárnyakat
ad nekünk ott, ahol olyan sima kellene, hogy legyen a vállunk,
mint a holló karma.
Nincs többé pénz!
Nincs többé jelmez!

Az a másik birodaom messze a legjobbnak átszik mindaddig,
amíg egy Másik Prédikáció fel nem tárja a Vérfertőzést
és a Természeti Törvényekhez való léha engedelmességet.

Nem megyek!
Inkább a barátok lakomája, mint az óriási család.


Apák rock and rollja

1988 Csavargók könyve

Nyomtam a bluest, mikor nem nyomta senki,
Szerelem volt - ugye tudod?
Voltam baba, bábu, bohóc és bolond,
Már csak egy rock and roll papa vagyok.

Romlik a pénz és nehéz a helyzet,
Ez a vén srác csak egy dolgot tud,
Lehet, hogy jobb lesz, lehet, hogy rosszabb,
Nekünk megmarad a Johnny B. Goode!

Hát ennyi volt csak az egész?
Mond, miben vettünk részt?
Apák rock and roll-ja,
Apák rock and roll-ja,
Ez marad és kész.

Tíz éve játszom ezt és gyanús vagyok,
Hogy még a talpamon állok,
Ki lehet mögöttem, kit vettem meg?
Mit adtam el és kinek ártok?

Hiába bömböltem, úgy maradt minden,
Tűzoltó zenekar indulót fúj,
Utálom az egész húszadik századot,
Még itt a régi, nem jön az új.


Apró képek balladája

2004 Idegen tollak
Francois Villon

Tudom, mi a tejben a légy,
tudom, ruha teszi az embert,
tudom, az új tavasz mi szép,
tudom, mely gyümölcs merre termett,
tudom, mely fán mily gyanta serked,
tudom, hogy minden egy dolog,
tudom a munkát, lusta kedvet;
csak azt nem tudom, kivagyok.

Tudom az urak nyakdíszét,
tudom, melyik ruha mi szerzet,
tudom, ki gazdag, ki cseléd,
tudom, mily fátyolt kik viselnek,
tudom a tolvaj- s kártyanyelvet,
tudom, tortán él sok piszok,
tudom mely csap mily bort ereszthet,
csak azt nem tudom, kivagyok.

Tudom ló s öszvér erejét,
tudom, mit érnek, mit cipelnek,
tudom, pénz szava szép beszéd,
tudom, hol mérik a szerelmet,
tudom, mit higgyek a szememnek,
tudom, Róma mit alkotott,
tudom, a cseh mért eretnek,
csak azt nem tudom, kivagyok.

AJÁNLÁS

Mindent tudok hát, drága herceg,
tudom, mi sápadt, s mi ragyog,
tudom, hogy a férgek megesznek,
csak azt nem tudom, ki vagyok.


Ars Bluesica

1986 Esztrád

Hát eljöttem utoljára, hogy előadjam számomat.
De üljünk asztalhoz előtte!
Fáradtak és szomorúak vagyunk,
Mégis nyugodtan és mosolyogva beszélgessünk.
Mi történt veled?
Mi történt veletek mostanában?

Tegyük le fegyvereinket,
Védtelenségünk legyen büszkeségünk!
Régi lovagok esküje, hol vagy?
Ez már nem a hősök kora, sem a bolondoké.

Nézzünk egymásra! Ne hajtsuk le fejünket!
Ilyenek vagyunk. Látod, nem is olyan szörnyű.
Mi nem csak a szavakból értünk.
És elmondhatjuk: nem mi választottunk rosszul.

Negyven évig nem tudtam, ki vagyok én,
De minden eljön a maga idején.
Nem vagyok zászló a mások ünnepén.
Szelep vagyok az ország fenekén.


Az a fekete madár

Cseh Tamásnak

2007 Senkifalva

Bűzlöttek a dühtől a férfiak,
Ittak, habár megint nem győztek,
Rám se néztek, hát ültem egyedül,
Míg a szomszédok pálinkát főztek,
Az én időm rég a távolban jár,
A kerítésen ott ül az a fekete madár.

Pojácák szavalnak kórusban,
Balga tömeg áll a szobor elé,
A költők szidják az Internetet,
Én meg csak bámulok visszafelé,
Lyukas a cipőm, rászáradt a sár,
Az eresz sarkán ott ül az a fekete madár.

Vigyáz rám a törvény és a rendőr,
De nekem többé nem kell a maradék,
Lehetek akárki, csak akarnom kell,
Élhetek, mehetek bárhová még,
Elhagyom a múltam, tudom, nem nagy kár,
A föld alá is követ az a fekete madár.

A kislány a tündérekkel táncol,
Gyöngyöt keres és talál az égen,
Virágot rajzol fekete kövekre,
Közben kacag, még hisz a mesében,
A barátom a mennyben trombitál,
A képről bámul le rám a fekete madár.

Tenyeremben itt reszket az idő,
Mint a zsarátnok, gyorsan elhamvad,
Szarvasok szökellnek a tűz elől,
Az apródok verik a dobokat,
Lesütöm a szemem, tudom, hogy mi vár,
Mert már megint engem néz az a fekete madár.

Otthagytam a várost, a bűzt, a bűnt,
Az erdőt járom, mint az űzött vad,
Röhög a bosszú, zászlót bont a harag,
Ma még tán a koldus is koncot kap,
Szemem a földön, a szégyen táncot jár,
A fenyőágról les rám az a fekete madár.

A színész a színpadon is hazudik,
Az orvos nem tehet semmit, csak sír,
Jobb lesz talán, ott, túl a tengeren,
A testvérem búcsúlevelet ír,
Az én eszem folyton a kobzosnál jár,
Tudom, hogy őrá is les az a fekete madár.

Új istenek járnak közöttünk,
A tévé szülte őket meg a pénz,
Uram, merre voltál, mikor hívtalak,
Könyörgöm, mondd meg végre, még mit kérsz?
Elhagytál engem s még Te haragszol rám?
Mondd, mondd, mit akar tőlem az a fekete madár?


Az áldozatok áriája

1984 Vadászat

Megadták az irányt,
Követik a nyomot,
Indulnak csaholva
Utánad a dogok.

Nem érdekli őket
E tájra mért jöttél.
Elárul a szagod,
Bárhonnan fúj a szél.

Más vagy mint ők. Érzik.
Hogy miért? Nem tudják.
Nem is kell, hogy értsék,
Hiszen ezért kutyák.

Mindenütt kopók és vérebek.
Szagot kapott a falka.
Mentsd az életed!

Kutyakórus üvölt,
Csattognak a fogak.
Befogad az erdő.
Te vagy az áldozat.

Barlangba menekülsz,
Megbújsz bozót alatt,
Élve-e vagy holtan
Megkaparintanak.

Rád úszítják őket,
Torkodat harapják.
De ha kuss!-t hallanak,
Életed meghagyják.

Nyomon a falka, nyomon a falka...


Az ártatlanság kísértése

1993 I Love You Budapest

Változzunk meg, míg megtehetjük,
De lehet, hogy már késő.

A hazugság olyan, mint a pestis,
Hazudott Buda és hazudik Pest is.
Csak a müvészet segít, csak a zene,
A régi várost, a régi énemet megette a fene.

Görbe utcák, gödrös terek,
Itt vették meg a testedet,
Itt adnád el a lelkedet,
Meg ne tedd! Változzunk meg!

Kifestem a házadat.
Vettem neked tapéltát,
Aztán csak ülök a sarkon és nézem,
Ahogy átfutsz a téren.

Változzunk meg, még megtehetjük,
Bár lehet, hogy már késő.

A rossznak se könnyű, kedves Péter,
Mert jónak lenni biztos nem kényszer.
Gyere, próbáljunk meg felszállni az égre,
Üljünk a léghajóba és fessük be kékre!

Nézz le, látod a város beteg.
Sztárok, hősök nincsenek,
Csak rég leváltott istenek.
Párat jól ismerek.

Polaroid paraziták
Kókadt klipp-köcsögök.
Sápadt a bőröm, nem vastag, de várok
Mint szélre a sirályok.

Unalmas itt, szálljunk a Holdra,
Ha ott sincs hely, hát a csillagokra.
Nem ragyognak Budapest egén,
Ha csak mi nem, te meg én, két bohó teremtmény.
Pimasz, vigyorgó kis lények.
Mondhatnék valami szépet,
De tőlem inkább viccet kértek...
Változzunk meg!

Veled tartok a felhők fölé,
S ha elfáradok végül
Csak ülök a Holdon és nézem,
Ahogy repülsz az égen.

Változzunk meg, míg megtehetjük,
De lehet, hogy már késő!
Újra itt az idő... újjászületni... újra szeretni... szabadnak lenni...
Szabad vagyok, de szomorú... alattam él a háború...
Virágzik a vas... óh, ne hallgass... ne hallgass rám...
Magadban bízz... magadban bízz, ha indulsz... ha felszállsz...
Magasra szálltam, mélyre zuhanok,
De ha te szállsz, boldog vagyok.
Nem tört le hiába... a szobor szárnya...
Változzunk meg , míg megtehetjük,
De lehet, hogy már késő!
Sosem késő.


Az én cigánydalom

2004 Idegen tollak
Vlagyimir Viszockij

Álmomban sárgák a lángok,
s a torkom is füstös lett.
Hé, ne siess! Hé, ne siess!
A reggel még bölccsé tehet.
De a reggel rég nem olyan,
már sosem olyan, olyan víg.
Szívod hát megint, éhgyomorra,
Vagy iszol, amennyit bírsz, újra, újra.

Még egyszer, még kétszer, még százszor, és sokszor sokszor sokszor.
És sokszor sokszor sokszor sokszor,
Még egyszer – Te ki vagy?
Még egyszer – Te ki vagy?
Na, hagyd. Már semmisem az.....

Kocsmákban zöld füst, fehér szalvéták.
Koldusnak, bolondnak mennyország.
De Nekem, a madárnak kalitkám.
A templomban bűz és félhomály.
Papok szívják a tömjént.
Hé barátaim, nézzetek ide!
Még a templomban sem,
még az Úr előtt sem,
Nem úgy megy, ahogy kéne.

Még egyszer, még kétszer, még százszor, és sokszor sokszor sokszor
És sokszor sokszor sokszor sokszor,
Még egyszer – Te ki vagy?
Még egyszer – Te ki vagy?
Na, hagyd. Már semmisem az.

Mászok a hegyre lihegve.
Ne változzon semmise.
A tetőn állt egy égerfa,
a hegy alatt meggyfa,
Legalább a hegyoldal
borostyánnal legyen tele.
Micsoda örömöm lenne benne!
Ha, valami, valami még kéne!

Még egyszer, még kétszer, még százszor, és sokszor sokszor sokszor
És sokszor sokszor sokszor sokszor,
Még egyszer – Te ki vagy?
Még egyszer – Te ki vagy?
Na, hagyd. Már semmisem az.

Át a mezőn, a folyó felett
Sötét van, sehol az Isten.
A selymes réten búzavirágok.
Hosszú az út, amin járok.
Az út mentén sűrű erdő,
telis-tele boszorkánnyal.
Az út végén ott áll,
A vérpad, a bárddal.

Még egyszer, még kétszer, még százszor, és sokszor sokszor sokszor
És sokszor sokszor sokszor sokszor,
Még egyszer – Te ki vagy?
Még egyszer – Te ki vagy?
Na, hagyd. Már semmisem az.

Lovak táncolnak a porban,
lassúak, kezesek, lusták.
Az út mellett minden tönkrement,
a kocsma, a templom, semmi se szent!
Semmi sem olyan, semmi sem az.
Óh, gyerekek, most már látom,
Semmi sincs úgy, ahogy kéne.
Nem olyan, nem olyan barátom.
Semmi sem olyan, semmi sem az.
Óh, barátaim, most már látom,
Semmi sincs úgy, ahogy kéne.
Semmi sincs úgy, ahogy kéne.
Nem olyan, nem olyan barátom.
Semmi sem olyan, semmi sem az.
Óh, barátaim, most már látom,
Semmi sincs úgy, ahogy kéne.

Nem olyan, barátom.....


Az én Hamletem

1999 Adjatok a kutyáknak húst
Vlagyimir Viszockij

Én csupán elmondom egy kicsit versben,
Nincs is többre felhatalmazásom,
Bűnben nemzettek engem, úgy, ahogy kell,
Izzadtan, reszketve a nászágyon.

Tudtam, hogyha elszakadunk a földtől,
Fenn minden sokkal kegyetlenebb lesz.
Mint vérszerinti utód és királyfi,
Trónra törtem, a sors rendelte ezt.

Éreztem, minden úgy lesz, ahogy akarom,
Nem buktam el és sohasem vesztettem,
Társaim, mint atyáik a koronát,
A tanulásban, vívásban úgy szolgáltak engem.

Nem kellett gondolkodnom, hogy mit mondjak,
Könnyen engedtem a szót a szélnek,
Az összes főúri csemeték,
Úgy hittek nekem, mint egy vezérnek.

Az éjjeliőrők rémei voltunk,
Rút himlőhelyek az idő testén,
Bőrökön háltam, kés hegyéről ettem,
Lovamat kínoztam hetykén.

Tudtam, egyszer azt mondják: "Uralkodj!"
Bélyegével megjelölt a végzet,
Megmámorosodtam a vértek között,
És tűrtem a sok tanárt és könyvet.

Mindig csak a szájammal mosolyogtam,
Lapos pillantások rossz titkait,
El tudtam rejteni, hisz' a Bolond nevelt,
Ő halott már.Ámen.Szegény Yorick.

Még a fosztozkodást is megtagadtam,
Rendjelet, birtokot, előjogokat,
Megsajnáltam a halott apródot,
S széttapostam a zöld hajtásokat.

A vadászat örömét elfeledtem,
Meggyűlöltem paripát, kopót,
Sebzett vad nyomáról visszalovagoltam,
Ostorral vertem agarat, hajtót.

Lassan garázdálkodás váltotta fel
A hétköznap kedves játékait,
Éjjelente a folyóban titokban
Mostam le a nappal disznóságait.

Ahogy érettebb lettem, egyre butultam,
ne merültem el az intrikákban,
Nem tetszett a kor és benne az ember,
Magamat inkább a könyvekbe ástam.

Agyam tudásra volt éhes, mint a pók,
Értette azt erőt és a mozgást,
Mire jó a tudomány s a gondolat,
Ha életünk csupa cáfolat, tagadás.

A régi barátokat elvesztettem,
Hálóvá lett lett Ariadné fonala,
Lenni, vagy nem lenni, ezen tűnődtem,
És ez megoldhatatlan probléma.

Örökké hullámzik a baj tengere,
Mintha kölest szitálnánk hiába,
De kirostáljuk az olcsó választ a
Nyakatekert, furcsa dilemmára.

Az ősök szava hívott a halk neszen át,
Mentem, mögöttem kétségek lopóztak,
A súlyos gondok fölfelé emeltek,
Testem szárnyai a sír felé húztak.

Gyenge bronzzá forrasztottak az idők,
Ki sem hűltem, már kezdtem szétmállni.
Vért ontottam, mint akárki, s úgy, mint ők,
A bosszúnak nem tudtam ellenállni.

Vég előtt a siker - maga a bukás.
Ophélia! Nem hiszek az elmúlásban,
De én, a gyilkos most egyenlő vagyok
Kikkel együtt fekszem a halálban.

Hamlet vagyok, az erőszakot megvetem,
A dán koronára mindig is köptem,
Szerintük csak a trónért téptem számat,
És érte riválisomat megöltem.

Hamlet vagyok, az erőszakot megvetem,
A dán koronára mindig is köptem,
Szerintük csak a trónért téptem a számat,
És riválisaimat mind megöltem.

Lázálom és fellángolás hasonlók,
Sunyi halál lesi a születést,
A fondorlatos választ nem mi adjuk meg,
És nem leljük a megfelelő kérdést.


Az idegen földön

1995 Kenyerem java

Az idegen földön, olyan beteg vagyok,
Szomszédim házáig alig ámbolygok.
Szomszédim azt mondják, talán meg is halok,
Én is azt gondolom, meg sem is maradok.

Idegen országban, idegen emberek,
Járom az utcákat, senkit sem ismerek.
Szólanék hozzájuk, de ők nem értenek,
Jaj ez az én szívem be nagyon kesereg!

Ref.

Nagy óceán vize, ne hányd a hullámot!
Tudom régen láttam szép Magyarországot.
Hogyha megláthatom, megmaradok benne,
Nem kell soha többé Amerika kincse!

Odahaza se jó, igen sok az adó,
Rabló, végrehajtó, csendőr, szolgabíró.
Veszem vándor botom, csináltam valaha,
S visszamegyek fázva, nagy Amerikába.

Ref.


Az idő

1995 Kenyerem java
Tom Waits

Az okos pénz a bankban, az utcákon a Hold
A sötét fiúk mind törvényszegők
És nálad kelet St. Louis-ban beszédet hord a szél,
S az eső hangja hízelgőn mesél.

A karneváli szalonban dühöng Napoleon.
A tükör elbújtatja jegyesét.
Hazamegy a zenekar, az eső kalapál
És így igaz, hogy semmije sincs már.

Az idő vár, vár, vár. Az idő vár, vár, vár.
Az idő vár, vár, várja, hogy szeress.
Az idő vár, vár, vár.

Az emlékeink árvák akár a vonatok,
Zsugorodnak, ahogy távolodnak el.
És mennyire nem is emlékszel,
Mennyi nem felejthető.
Az álmokban szenteket hord az idő.

A lány azt mondta: maradj, míg a kötés lejön a sebről.
A sok nyálas nem tud lelépni, ha kell.
Matilda kérdi a matrózt, álmok ezek vagy imák.
Hunyd le szemed fiam, látod nem is fáj.

Az idő vár, vár, vár. Az idő vár, vár, vár.
Az idő vár, vár, várja, hogy szeress.
Az idő vár, vár, vár.

Ocsmányak a dolgok a naptáros lánynak.
A srácok elhajtanak az út oldalán,
De a lány, ha begurul, előránt egy borotvát,
És ezer galamb a lába elé hull.

Hát tégy gyertyát az ablakba és csókold meg a fiút.
A kedves ázik az ablakodon túl.
Akár egy idegen gazzal a szívén.
Fogadj fel egy hegedűst, míg visszatér.

Az idő vár, vár, vár. Az idő vár, vár, vár.
Az idő vár, vár, várja, hogy szeress.
Az idő vár, vár, vár.
Vár, vár, vár. Az idő vár, vár, vár.
Az idő vár, vár, várja, hogy szeress.
Az idő vár, vár, vár.


Az orgia

Pilinszky Négysorosával

1984 Vadászat

Lassú táncok a lehűlő levegőben,
Lassú lángok a kandallóban,
Jóllakott dögök a medvebőrön.

Mit bámulsz? - mondja Ofélia,
Majd kilép a tűzből és Júlia ágyába siet,
Mialatt Rómeó Othellót kerülgeti.

Még a Vészbanyák is elpirulnak,
A pimasz Shakespeare hogy vigyorog.

A bomlott agyú Grimm testvérek gyermekeket
Kínoznak, míg Csipkerózsika önmagával játszik,
És az arcátlan Andersen Hófehérkét öleli.

A Színészkirály és a Költő műsort adnak
A vasúttársaságok javára.
A nyolcvanéves primadonna nemzetiszínű melltartóját
Kisorsolják a nyugdíjas katonák klubjában

Marylin Monroe mosolyog, már túl van az egészen,
Ismeri a dolgot James Dean-nel együtt.
Szegény Ginsberg üvöltve keresi Kerouac-ot
A tömegben.

Az ezredes álmában kiad egy parancsot:
Mindenki egyen egy narancsot!
De a nők inkább banánt kérnek.
A fáradt hősök már henyélnek.

A magas külföldi vendég történelemkönyvet
Olvas és halálra röhögi magát.
A szolgák lopnak és lopakodnak.

Óh mennyi nihilista nacionalista alkoholista
Feketelista futballista exhibicionista
Cionista specialista fasiszta statiszta
Masiniszta soviniszta orgonista alpinista
Kálvinista

A táborban mindenki alszik,
A költő tündérei pengetik a drótokat.

Alvó szegek a jéghideg homokban
Plakátmagányban ázó éjjelek
Égve hagytad a folyóson a villanyt
Ma ontják véremet

Haldoklik az Éjszaka,
Vére beszennyezi a Hajnalt.
Minden születés véres.
A Nap kései szabdalják a Csavargók Köpenyét,
Széttépik a nehéz álmot.

Ébredező részegek,
Az első morgások,
A düh, böfögés, hányás, ürülék,
A lejárt gramofon sisteregve ismétli egy
Régi induló utolsó hangjait.

Nincs többé álom.
Egy szem, egy arc...
Oh, a kép mennyire pontos,
Az öreg Bosch hogy pirulna, ha látná,
A vén kokós.

A padláson véget ért az Öngyilkosok Bálja,
Mindenki a pincébe igyekszik, ahol
A Paraziták Parádéján a Patkány a prímás.

Íme az utolsó kínrím:
Ez egy nedves kor,
Nappal vér folyik,
Éjjel bor.

A kis balerína vezeti pónilovát.
Hamupipőke, te sosem alszol? - kérdezi
Tőle a Bohóc.
Vigyél el innen, barátom!
Nem lehet, itt kell örökre maradnom.
Mozdulatai kecsesek, ám a látvány szomorú.
Talán csak a Bolond mulatságos, ahogy integet,
Hogy majd ír! Igen.
Nem felejt el semmit.

Szeretlek.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége.
Sosem lesz vége. Sosem lesz vége.
Sosem lesz vége.


Az öreg hippy balladája

1991 Kocsmaopera

Egy öreg hippy hátul, a sarokban ül.
Hallgatja a zenét, sosincs egyedül,
Minden este másik nő hozzá menekül.
Sosem énekel és sosem kér egy nótát.
Szereti a bluest, mint a vecsési káposztát.

Öreg hippy, túl nagy a szíved,
Öreg hippy, hol van a kezed?
Öreg hippy, hagyd abba!
Látod, vége a zenének,
Menj haza, a lányok elkísérnek.

Hol vannak már azok a hatvanas évek!
Mondd, mi lett a Fradiból?
Soha meg nem érted.
Mi lett veled rock and roll?
Pocsék vagy, mint az élet.


Az út vadabb felén

1995 Vissza a 66-os úton

Hagyd a macskát a Tibuszra!
A kutyát vidd anyádhoz!
A kaland vár, mint hozomány!
Hajnalban ülj a kormányhoz!
Tele tankkal gyere elém!
Várlak, várlak, várlak az út vadabb felén!

Ne köszönj el senkitől!
Tombol a motor alattunk!
Ölelj át és nézz előre!
Ez az utolsó kalandunk!
Tele tankkal gyere elém!
Várlak, várlak, várlak az út vadabb felén!

Nem vettem retúrjegyet,
Többé nem térek vissza.
Mocskos a múlt. Hogy tapad rám!
Nehéz a szívem, de tiszta.
Még nem a tiéd, nem az enyém!
Várlak, várlak, várlak az út vadabb felén!

Bújj hozzám a motelben!
Éld át ezt az álmot!
Egy hétre elég a pénzem,
Utána semmit sem várok.
Szabad vagy és nem az enyém...
Várlak, várlak, várlak az út vadabb felén!


Az utolsó HÉV

1991 Kocsmaopera

Tudom, hogy nem jössz. Évek óta várok,
gyáván kerülgetem a biztonsági sávot.
A ronda, zöld kígyó befutott a lyukba.
Fázósan toporgok, emlékekbe bújva.
Az aluljáró üres, a banda lopni indul,
csak én vagyok egyedül, aki reményt koldul.

Látlak-e még ma éjjel,
az utolsó héven?
Látlak-e még ma éjjel,
az utolsó héven?

Vad évek voltak, azt hittem győzhetek.
Védtelen voltál, szinte kisgyerek,
Elmentem tőled. Hittem, visszatérhetek,
Jóvá tennék mindent, de már nem lehet.


Az utolsó medve

1996 Vadaskert

Az ősz polgármester elveszti türelmét.
Keresse mindenki az utolsó medvét!
Fogjanak most össze mind az összes pártok,
Nyugdíjasok, anyák, ifjak és leányok!

Rontást hozhat reánk, jajgatnak a kecskék,
Adjuk túszúl Lacimacit, Micimedvét!
A tévémaci búgja hollónak, hüllőnek:
Egy láda mackósajt a nyomravezetőnek!

Látták a Mátrában, látták Balatonon,
Látták a metróban, buszon, villamoson,
Kitört a ketrecből, erre nincsen mentség!
Aki utoléri, lője le a Medvét!

Ma bajban a haza, holnap már a nemzet!
Aggódott a róka, s érdemrendet szerzett.
Aki majd elfogja megkapja a bőrét.
Száz éve hogy látták az utolsó ősét.

A vadőr lelkéről a nagy nyomás lemegy:
Épségben hazament Leonyid Medvegyev.
Hogy-hogy kiszabadult? — kérdi megdermedve
A híres idomár — Hol van der Herr Medve?


Az üldözés rövid, de véres

1984 Vadászat

Acélozd meg a szíved!
Ne feledd, hogy ki vagy!
Töröld meg a kezed,
Jobb, ha nem izzad!

Válaszd ki az utat
És kérd az Urat:
Áldja meg fegyvered
És legyen veled.

Ölj a puha fűben!
Ölj a sötétben!
Ölj a levegőben!
Ölj a fényben!

Felment a függöny,
Itt van a perc.
Homlokod nedves,
Nagyokat nyelsz.

Na, fel a fejjel!
Fegyvert cipelsz!
Kockázat nincs,
Mert úgyis te nyersz.

Vér a szivárványon,
Vér a koronákon,
Vér az erdő mélyén,
Vér a bokrok tövén,
Vér a szakadékban,
Vér a barlangokban,
Vér az ősi templomokban,
Vér folyik patakokban,
Vér a hajnal ölén,
Vér az utca kövén,

A vér az égre fröccsen,
Vér a törvénykönyvben,
Vér minden időben,
Vér a mesekönyvben,
Vér a reményben.
Vér, vér, vér, véreb.
Vér, vér, vér, vér.
Még nem a te véred!

Vér a havon.

AKTUÁLIS

Halj meg és nagy leszel

Veszprémi Egyetem, 2017. sze. 26.
RÉSZLETEK »

Lassú vonat koncert

Debrecen, Modem, 2017. sze. 28.
RÉSZLETEK »

Lassú vonat koncert

Vác, Dunakanyar Színház, 2017. okt. 01.
RÉSZLETEK »

Lassú vonat koncert

Budapest, Nemzeti Színház, 2017. okt. 03.
RÉSZLETEK »

Halj meg és nagy leszel!

Kaposvár, Szivárvány Kultúrp., 2017. okt. 04.
RÉSZLETEK »
HÍRLEVÉL
Teljes név:
E-mail cím:
Lakcím:
HOBO 2009 © Minden jog fenntartva!

Jogi nyilatkozat

Amennyiben szeretne feliratkozni hírlevelünkre, kérjük fogadja el a jogi nyilatkozatot!


Hírlevél feliratkozása során eltárolt adatoknak jogi adatvédelmi nyilatkozatának helye...

Rendelési feltételek

Kedves Vásárlóink!

Szeretnénk felhívni figyelmét néhány megrendeléssel kapcsolatos, fontos információra:

Mindenek előtt kérjük, hogy a kért adatokat (név, lakcím, telefon) a gyors és precíz kiszállítás érdekében pontosan töltse ki. Adatait harmadik félnek csak a szállítással kapcsolatosan adjuk át, akik szintén felelősséget vállaltak azok bizalmas kezelése érdekében.

A megrendelőlap Megjegyzés rovatában tüntetheti fel a vásárlással kapcsolatos üzeneteit (pl. dedikálás, személyes átvételi igény…)

Amennyiben bármi okból problémát jelentene a webáruházon keresztül történő vásárlás, úgy megrendelését feladhatja e-mailen (info@hobo.hu ) vagy akár postai úton is (Rock Diszkont 1068 Budapest, Király utca 108.).
Ez esetben kérjük pontosan tüntesse fel:
- az Ön nevét (és ha eltérő, akkor a számlázási nevet)
- pontos címét, irányítószámmal (ha eltérő, akkor a számlázási címet)
- telefonos elérhetőséget és e-mail címét
- a megrendelt áru pontos címét és darabszámát

A Webáruházat a Rock Diszkont üzemelteti. A termékek mellett feltűntetett fogyasztói árak az általános forgalmi adót (ÁFÁ-t) már tartalmazzák, a kézbesítés költségeit azonban nem.
Ennek összege futárszolgálat igénybevétele esetén belföldön általában 1290 Ft csomagonként.  A megrendelt áruk kiszállítását a GLS Hungary Kft biztosítja.
(Határon túli szállítási megrendelések egyeztetése folyamatban van.)

Amennyiben úgy gondolja, személyesen is átveheti csomagját  a Rock Diszkont üzletben: 1068 Budapest, Király utca 108. Telefon: +36 (1) 341-3350. (hétköznanap 9-18 óráig, szombaton 9-13 óráig).
Kérjük, hogy személyes átvételi igényét feltétlenül jelezze megrendeléskor a Megjegyzés rovatnál!

Kellemes böngészést, jó vásárlást kíván Mindenkinek
Webmester
info@hobo.hu