2023.11.07
HOBO Rádió
Dalszövegek II.
Harc a madárral
Vége az útnak, megint hazaértem,
Pocsék egy nap volt, sok mocsokba léptem,
Az asszony s a konyha lett a menedékem.
Ami szép hazánkban van sokféle madár,
A sas veszedelmes, locsog a papagáj,
Fütyül a kanári, a veréb meg lecsinál.
Ám a sült libával nekem semmi bajom,
Találkozni vele ritka szép alkalom,
Nem gágog túl sokat, hamar be is kapom.
Nem rágós a combja, ropogós a háta,
Töpörtyűje omlós, akárcsak a mája,
Ha befűtök neki, leolvad a hája.
Vabank
Bankot robolni bűn,
De alapítani még nagyobb,
Írta ezt Bretolt Brecht,
És nem is tévedett nagyot.
Olyan, mint a rossz szex,
Amit beteszel, jobb, ha bent hagyod.
Rock and roll meghívó
Utat mutatni nem az én dolgom,
Jósolni, büntetni, nem az én gondom.
Dalolni kéne valami szépről,
Hazáról, családról, a reményről.
Magyarok, zsidók magyarok és cigányok,
Tótok, svábok és románok.
Még élünk, küldjünk jelet egymásnak,
Üzenj értem és szólj mindenki másnak,
Gyertek el mind, a táncnak nincs vége,
A rock and roll utolsó ünnepére.
Ahol mindenki a Beatlesre rázott, Dylantől falra mászott,
A Stonestól megkövült, a Doorstól megőrült.
Aztán még tűrték, tiltották, feladták, hízlalják.
Halkul a zene lassul a tánc,
A zenészeken már túl sok a ránc,
Ketyeg az óra, nincs menedék,
Robotok írják és játszák a zenét.
Romlik a világ, a pokol felé halad,
Mi eltűnünk, tán a rock and roll megmarad?
Még szól a zene, küldjünk jelet egymásnak,
Üzenj értem, szólj mindenki másnak.
Gyertek el mind, a táncnak nincs vége,
A rock and roll utolsó ünnepére.
Azok a hatvanas évek
Vén fejjel megállok és most visszanézek
Milyenek is voltak a hatvanas évek
Nehezek, kemények, mégis nagyon szépek
Kerítések mögött mosolyok, remények
Jöttek a hippik és semmit sem akartak
Csak békét, szerelmet, semmi hatalmat
Eljött a zenével a barátság. szeretet
A méltóság, a megértés, a tisztelet
Levágták a hajunk, átmosták az agyunk
Bár mindent tagadtunk, mégis itt maradtunk
Jópáran megszöktek, még többen betörtek
Vagy leitták magukat, de megértem őket
Csak kevesen voltunk és sokan voltak ők
Mi az örök utolsók és ők az örök elsők
Kínunkban röhögtünk és csak néha reméltünk
De boldogok voltunk, amikor zenéltünk
CSAK VADAK VOLTUNK, NEM SZABADOK
DE NEM SZOLGÁK ÉS NEM RABOK
Pécsi lány
A sápadt Hold benéz az ablakon,
Magam ülök a pécsi vonaton,
Fülemben bőg a „Downtown train”,
Így megyek utánad, mert elmentél.
A lány alszik a vicinálison,
Túl van Pesten, a nyálas sznobokon,
Társat keres, egy tisztább világot,
Vagy csak a magányt, a szabadságot.
Valakié, aki elfogadja őt,
Mint embert, nemcsak úgy mint nőt,
Aki nem akarja birtokolni,
Hagyja élni, tanulni, szeretni.
Hívok egy taxit az állomáson,
Bár zuhog, de kiszállok a sarkon,
Az ablaknál állok, vén legény,
Megvárom, amíg kialszik a fény.
Míg elalszik, tán eszébe jutok,
Belenyugodtam, hogy vesztes vagyok,
Csak suttogok a hideg szélben,
Legyél boldog, az Úrtól ezt kérem.
A szívem a tiéd, Te pécsi lány,
Bár elmentél,
Másé leszel , nem az enyém
A szívem a tiéd, Te pécsi lány,
Bár elmentél,
Másé leszel , nem az enyém