HÍREK

HOBO Rádió

Dalszövegek III.

 

A részegesek indulója 

 

Alig múltam tíz, az apám elment messze.
Majd felnő valahogy, anyám bízott benne.
Mindenkitől féltem, megvénültem hamar.
Ha lehetett, ittam, ahogy minden magyar.

 

Feleségem csúnya, feladta életét.
Három gyereket szült, összetörte testét.
Keserű a szava, szeme szürke, fakó.
Nem alszunk már együtt. Az egész mire jó?

 

Uram, csak félve nézek sötét egedre!
Uram, hozz szerencsét a részegekre!

 

Korán cserben hagytak, élek hitetlenül.
Tudom, ki van alul és sosem leszek felül.
Senkit meg nem bántok, senkit meg nem védek.
Józanul nem bírom, ezért vagyok részeg.

 

A gyerekek lusták, a tévé előtt ülnek.
Ha kapnak is valamit, nem nagyon örülnek.
Játszani kell velük, mesélni, de miről?
Amit ma túléltem, az majd holnap megöl.

 

Uram, csak félve nézek sötét egedre!
Uram, hozz szerencsét a részegekre! 

 

A remény balladája

 

Szeretkeztünk, nagyon boldog voltam,

Vágd el a torkom, nevetve mondtam, 

Fáradtan feküdtünk egymás mellett,

Éreztem, jobb már soha nem lehet.   

 

Annyi mindenen mentünk együtt át,

Megértettük, segítettük egymást,

Ma is miénk a gyengedség, hűség. 

Szerelem, bizalom, őszinteség,

 

Vannak percek, amiért érdemes élni.

Tűrni, túlélni és remélni. 

Vannak percek, amiért érdemes élni.

Tűrni, remélni és túlélni . 

 

A világban ölnek, már nem ölelnek,

Kifosztják, elpusztítják a Földet,

Hazugság, harag, háború, halál,

Mindenhol mindenkit megtalalál,

   

Nekünk ennyi jutott: Megmaradni. 

Azt mondják, hogy adni jobb, mint kapni,

Nem tudom meghálálni, amit tőled kaptam,

De amim volt, azt mind neked adtam.

 

Vannak percek, amiért érdemes élni.

Tűrni, túlélni és remélni. 

Vannak percek, amiért érdemes élni.

Tűrni, remélni és túlélni.

 

Az ám, hazám

 

Juci a trópuson a melleit rázza, 

Ott várja a tavaszt s a celeb barátja. 

Az újseggíró röfög, míg a csekkjét várja, 

Az ám, hazám.

 

Hízik, mint a pénze, a bankár jó kövér,

A kisember fázik és csak annyit remél,

Nem fagy meg a család, míg a tél véget ér,

Az ám, hazám.

 

Az összes nagyfejű a nép nevében beszél,

Boldog a kétharmad, s az egyharmad se fél,

Na de hol vagyunk mi, na és hol vagyok én?

Az ám, hazám.

 

Lehetne prológus, vagy epilógus,

A hazugság lett a jó magyar virtus,

Sosem múlik el, mint a koronavírus.

Az ám, hazám.

 

Hogy miről álmodtunk, nem feledtem el,

Hogy mi lesz velem, rég nem érdekel,

De mi lesz a világgal és a gyerekekkel?

 

Már ideért a jövő,

Mi nem ezt vártuk, ugye babám?

Hogy is monta a költő?

Az ám, hazám.